Markó Béla

2026/1 - Tél végi példázat; Mennyei magyarázat2025/4 - Van más megoldás2025/3 - Nyári napforduló; Néhány másodperc; Ami felmagaslik; Ismétlések2025/1 - Okosóra2024/3 - Halandóság2024/2 - Erdélyi családtörténet2023/4 - Válaszlevél Csokonainak2023/3 - Erdélyi kép2022/4 - Szerelmes anapesztusok2022/1 - Embernagyság; Kiszámolós2021/1 - Hófoltok2020/4 - Maszkok2020/2 - Kincs2020/1 - Az erdőn túli lét2019/4 - Áthallásos vers2019/3 - Indíték; Hiszékeny test2019/1 - De a győztesek2018/4 - Könyörgés görög istenekhez2018/2 - Pókerarc2018/1 - Amikor érkezem2017/4 - Kész regény2017/3 - Inkontinencia2017/1 - Csak kék2016/4 - Bent árnyékot vet; Amnézia; Nyári apokrif2015/4 - Erdélyi dal2015/3 - Túl sok fény2014/4 - Mintavétel; Árnyékok a kertben; Hozott anyagból2014/3 - Édes száj2013/3 - Exegézis; A Földközi-tengeren Annával, Balázzsal; Szünet2013/2 - Tanítás, Átadás2012/4 - Utolsó ítélet, Anyag, Ugyanaz2011/4 - Vendégségben az Égei-tengeren, Nem ő zenél, Őszi reggel Annával, Körülírás, Igézet

Nyári napforduló; Néhány másodperc; Ami felmagaslik; Ismétlések

Nyári napforduló
 
Egyre forróbb a nyár, de már a nap
megfordult, és azóta nő az éjjel.
Hát hogy van ez? Még őrzik a falak
a meleget? Csordultig teltek fénnyel
 
a mélyedések? Van még tartalék?
Ezért a késés? Nem. Így jó, ahogy van.
Mert akkor teljes minden, ha a vég
már látható körös-körül, s valóban
 
tapintható, ami jő, ami múlt,
ami most érik, s ami már lehullt,
és végre célja van az érintésnek,
 
ahogy rám nézel reggel, és ahogy
én hallgatok, de veled hallgatok.
Akik így élnek, halálukig élnek.
 
 
Néhány másodperc
 
Egy-két másodperc mindig eltelik
a fény és hang közt. Már megtörtént persze,
s hiába számolom, hogy milyen messze
villámlott, nem is ront, nem is segít
 
utólag. Akkor nincs csupán különbség,
ha minket sújt le. Pontosan ilyen
saját halálunk is. Mert senki sem
tudhatja, csak a másét. Hogy tükörkép?
 
Hasonlít? Dehogy. Éppen hogy nem minta,
nem példa, hanem az élet maga
az a néhány másodperc. Anyaga
 
és szelleme van. Haladék is. Mintha
csak fény és hang lenne a szerelem.
Együtt vannak, ha együtt vagy velem.
 
Ami felmagaslik
 
Csak nézem a legegyszerűbb csodát,
hogy a tenyérnyi szőlőlevelek
lebegnek áttetszőn a föld felett,
és nyújtózkodnak mind tovább s tovább,
 
mintha valami zöld mélységiszony,
valami csipkés szélű félelem
hajtaná, értelmetlen értelem.
Hányinger. Szégyen. Eltitkolt viszony.
 
Mert lent a föld. A formátlan anyag,
amely akkor is ugyanaz marad,
ha folyton-folyvást életet teremt,
 
hisz ami felmagaslik, majd lehull.
Az Isten épp ilyen. Tudatlanul
mindenható. Nem tudja, mit jelent.
 
                  
Ismétlések
 
Ismétli önmagát a kert megint,
mert szakasztott úgy nyílik az idén is,
mint eddig sokszor. Így szeretnék én is
megsokszorozni mindent. Terveink
 
s emlékeink közt ne legyen különbség,
legfeljebb néhány alig látható
sebhely, amivel a mindenható
az öregedő cseresznyét vagy körtét
 
megjelöli, tán figyelmeztetésül,
hogy úgyis el kell fogadnom majd végül
valamit, amit még nem ismerek.
 
De egyelőre éppen az a lényeg,
hogy mint a fák is, óvatlanul éljek,
s ismételjem, mit ismételhetek.
 

Vissza a tetejére