Toroczkay András

2025/4 - Csalás2025/2 - Visszapillantó tükör; Nem megy ez nekünk 2024/4 - Eldönthetetlen2024/1 - Éhes, ég2023/1 - Az örök folytatásban (Turczi István: Reggelre megöregszünk)2022/4 - Petőfi hetvenévesen megözvegyül2022/3 - Nyár, gombócok, parák2022/1 - Roszak Robi, a Költő Coach és a Petőfi Sándor önképzőkör esete2021/4 - Nem lesz könnyebb (Tóth Krisztina: Bálnadal)2021/3 - A fiú a kínai előtt2020/4 - Horogkereszt a hárson; Spárga; Békét hagynak2020/1 - Órák; Eger, egérárpa; Örök2019/2 - A Fekete Ember2019/1 - Az időutazó magányossága (Jenei Gyula: Mindig más)2018/4 - Szilveszter2017/4 - Kisfehér, Nagyfehér2017/3 - A házhoz már semmi közöm; Sétáltatás; Rendszer2017/2 - Alváskúra a Tolnai Lajos utcában; Ezüst borító, rozsdabarna gerinc; Lángos2016/4 - Fedlapok között a lélek (Csider István Zoltán: Rendrakás) 2016/2 - Franciska2015/3 - Fehérvári úti rablók2015/2 - Tartály (kaotikus rendszer)2014/2 - Angéla és a Weltraum2013/1 - Hús, Marasztal, Üllői úti köd2012/2 - Zagyva2010/4 - Karácsony, másnap2008/4 - Nyárvégi2008/1 - Sötét, vörös vonal

Visszapillantó tükör; Nem megy ez nekünk

Visszapillantó tükör
 
Tried to endure what I could not forgive
(Pearl Jam: Rearviewmirror)
 
Régi képeket nézegetünk végig, néha jólesik
visszafordulni, rálátni a múltra,
mint hegyről a völgyben szétterülő, nyüzsgő városra.
Én azt kerestem, amikor
a kutyáink még kicsik, vagy amikor
apa gitározik,
az Anna Karenináról beszélsz,
meg amelyiken részeg vagy.
Százötvenezret fizettem annak
a srácnak, aki másfél évtizeddel később
nem ismert fel, pedig
másfél évig én adtam neki a fizetését,
még a labirintusban.
Most százötvenet fizettem, csak már a saját pénzemet,
hogy hozza vissza az életbe ezeket az adatokat,
főleg videókat, képeket, amikről mindenki más már lemondott,
és amik mindenki másnak
nagyjából teljesen érdektelenek. Végül sikerült neki.
A piros fürdőruhádon az endurance szó
mit is jelent, kérdezlek azon a tizenöt évvel ezelőtti
délutánon a Balaton-parton. Tudnom kellene,
nem ugrik be. Megmondod. Kitartás. Ja, tényleg.
Tudom, ezt a szót már valahol hallottam.
Hogy régóta szeretném tudni. Igen, a Rearviewmirrorban
üvöltöttem több tucat koncerten a Welded Visionben,
annak is harminc éve lassan.
Ezek szerint csak azt hittem, hogy értem.
Már nem ebben vagyunk, mondod hirtelen,
és felállsz, kimész, visszahúzódsz a szobádba.
Végül is nem. Nézem magunkat
a visszapillantó tükörben. Már nem ebben.
Mennyi mindenen túljutottunk, egyre
tisztábban látszik, és mennyi minden
még előttünk, egyre kevesebb és kevesebb.
Az elmúlt tizenöt évet nézem. Kitartóan
végigmosolyogtuk.
 
 
Nem megy ez nekünk
 
nem megy ez nekünk
nem tudom miért
hogy jutunk ide
mindig ugyanoda érkezünk
nem tudom hogyan
lett belőlünk ez
minden összedőlt
 
nem megy nem megy nem megy már
 
de nem hagyom magam
majd csak összeáll
előbb-utóbb megint
megsimítalak
 
és kinyílsz nekem
lesz jövő időnk
visszanő a fény
újra megszeretsz
mint régen
 
jó lesz jó lesz majd mint régen volt
 
és a fájdalom
hogyha elkerít
ott leszek veled
és kezed fogom
mondom majd neked
nem lesz semmi baj
és ameddig kell
ismételgetem
ne félj
 
nem lesz nem lesz nem lesz semmi baj

Vissza a tetejére