Lázár Balázs

2017/2 - Az ágyhoz rendületlenül; Tartózkodó kérelem2017/1 - Miután H. úrnak; Kérdés-válasz; Nem kolostorba; Egy vers kapcsán; Kizökkent; H. úr léte; Lefekvés előtt2016/4 - A Bolond utolsó előtti éneke; Keszthelyi anzix2015/3 - Két rondó a fényről2014/4 - Nem tudom2014/3 - Csokoládé2012/2 - taxisblokád, ahogy, gyászhír, szeptemberi vers, kezüket fogva, szívucca, Szárszón, márciusban 2010/3 - Mariannak2009/3 - nyári eső2009/1 - csak, hát így, Egy mondatban mit jelentett?, túlsúly miatt, már itthon, 2008/4 - afterszolnok2008/1 - itthon, ikszakta, ki tudja?2006/2 - Tudtad-e, hogy, Jaj, Lear papa, Ugyan, Lear papa2005/3 - Willow Creek-nél, kapcsolat, próba, Terasz, gyászhír2005/1 - Ikarosz 2000, Vulkán, Eszmefutta, Szünetjelek2004/3 - Rózsa2004/2 - Most és itt2003/2 - Másnap2002/3 - Karcok egy meg nem írt naplóba2001/3-4 - istengyáros2000/1 - Ünnep1999/1 - Kocsma-librettó1998/1 - A hely

Rózsa

Mintha rózsát álmodtál volna szívedre –
úgy szúr minden ébredéskor.
Mintha fájdalommal akarna megjelölni
valami fenyegető, belső diktatúra,
mintha ufonauták kísérleteztek volna
veled az éjjel, mintha azonnal
életveszélyben lennél és rohamkocsit
kellene hívni, pedig csak
összegubancolódott idegeidbe akadsz
bele folyton, csak emlék és jövőkép
közti energiakülönbség sül ki ily módon,
csak a benned elveszett önmagad
segélyhívása ez, ahogy a lét alkalmi
csodáit képtelen vagy fölfogni már,
ahogy reggelente a fény alakot ad
a térnek, s az elemek folytatják
mindennapi zarándoklatukat
titokzatos járataidon, hogy a test
szent szertartásain anyagból
álommá, érzéssé, gondolattá lényegüljenek,
ahogy az örök körforgásban
közös ölelésben rész és egész,
s ha most egy pontba omlana a végtelen,
új kezdetté hasadna a semmi,
ahogy sejtjeidben lapul valaki,
akiben a mindenség sem fér el.

Vissza a tetejére