Firkák a vesztesek feliratú obeliszk ötödik oldalára
Székely János
verse nyomán, szabadon
verse nyomán, szabadon
Jaj a győzteseknek A
felhorzsolt mezőkön arany
vértekben vonulóknak
Az arany fegyverekkel
tündöklő hadonászóknak
Az arany mellüket
arany kezekkel döngetőknek
Az arany időknek vérrel
ellenszegülőknek Az arany
kapukat ledöntő
héroszoknak kik arany
szobrokban szomorodnak
az idő töppedt ürülékévé Az
arany sárban arany csizmákkal
taposóknak Az arany
lángok és arany füstök
zsarátját fosztogatóknak
Az arany vonatok tetején
arany alkonyokon
hazatérőknek
Az arany asszonyok
mellé leheveredőknek Az
arany vér adta bőszességből
másnapra kimosakodóknak
Jaj az arany keretekbe foglalt
győztes arany főknek jaj
Mert a mennyországba bé
el nem juthatnak Földön
megnyugovást sohasem
kaphatnak A tűnek fokán
által nem csúszhatnak
A pokol kutyái
közé vettetnek Jaj a
győzteseknek mert olyanok
lesznek mint a zengő ércz
vagy pengő czimbalom mert
mikor eljő a teljesség a rész
szerint való eltöröltetik
a pokol kutyái
elé koncul odavettetik
s míg a vesztesek
rongyos serege a horizont
felé vonul bénán és
vakon rongyos harcban
kopár senkik földjein
összeégve vérezve a béke
árkain keresztül a
győzteseknek nincsen
vonulása csak elmasírozása
van csak a dísztribünök előtt
hol már sorakoznak az új
győztesek az új
gyilkosok a gyilkosok
gyilkosai és vérrel telnek
meg más horizontok
Ezerszer jaj az aranyban győzőknek
És jaj a legyőzőknek
kik basznak mennyországra
és az angyaloknak fényes
kórusára Fölfelé vágyás
helyett asszonyainkat
nőinket zsenge lányainkat
erőszakolják meg itt a földön
szörnyű önkívületben
tűzik húsdárdákra kendermagos
szelíd tyúkjainkat
éretlen kecskéinket
bamba birkáinkat sovány
disznóinkat meg teheneinket
ha fölérik
őket meg szép kancáinkat
ha le nem rúgják magukról
az istállók bélsarába őket
Őket kik arany vértben
arany-ágaskodnak arany
gerjedelemtől csontig ázva
rázkódva arany rettegésben
Mert a győzteseknek
nincsen nyugovása
mert arany vértjük alatt jáspis
kígyók sziszegnek másznak
mert arany kardjukról
a vér már le nem oldhat mert
arany szívükben víg patkányok rágnak
Arany falra fröccsent
szürke gyermekvelők emléke
Elroppant gerincű
szürke asszonyok sovány emléke
Arany vetésben alvó
szürke arcú hullák dermedt emléke
Arany alkonyatban elveszett
csatatereken fáznak A lélek
huzatos termeiben vacognak
a győztesek És jaj nekik
hordozzák tovább arany
vértjük alatt a vesztesek tetveit
Arany szívük alatt
megöltek megölt gyermekeit
Arany heréjükből kiürült
nedveik a szürke falakra
kenik A kiszáradt völgyeket
nyálukkal hullákká mérgezik
Hódított földjeikről
a halálhoz visszamennek
ott fejüket hideg kőre hajtják
(És jaj vonulnak arany füstbe
arany éjbe arany sárba
arany tájba merülve És jaj mert
nem válogat a győzelem
mindegy neki Egyformán
felemel hamisat és igazat Ám
a vereség tönkrejutás
megalázás jogot ad Szürke
igazat ad A győztes arany igaza
meghal A szürke vesztesnek
igaza lesz Mióta világ a
világ az nyer igazán aki
veszt Hát mennek arany vértben
új ezerévek ezer új veresége felé)
Vissza a tetejére