Felezőszonettek
Az ősz rombolása
Hová utazik hajában a falevél Hová
utaztatja magát Talán ősz van Egy ősz megint
A rózsakerten mázsás csizmákkal átgázoltak
a szobrok Széttaposott szirmok mindenfelé Meg
falevelek ahogy hullanak Romantikus a
kép Sohasem mondják döglődik a természet Csak
az ember döglik meg Az istenek szépen halnak
Az ember csak döglik Az istenek halnak szépen
Romantikus kép ez akár a hulló levelek
Még szép is ahogy a természet elhaldokolgat
Széttaposott szobrok rohadnak a rózsakertben
Mázsás szirmokkal megint az ősz Talán egy más ősz
Legázol mindent garázdálkodik mindenfelé
Hová utaztatja magát hajában a falevél
Karambol
Tűzoltók vágták ki a füstölgő roncsból De ők
sem találták meg rögtön Hát nem Előbb az árok
partján keresték azután az úttól távolabb
Végül hanyatt vérében ázva az autóban
akadtak rá A kiszakadt motorház fölötte
lebegett Ha van isten ő tartotta meg Ha nincs
ismét csak a gravitáció mondhatott csődöt
Csakis a gravitáció mondhat csődöt ha nincs
isten Ha van ő tartja meg a lebegésben míg
fölötte elszáll az elszabadult motorház Az
autóban akadtak rá végül vérben ázva
hevert a kettétört ülésre szegeződve
Az úttól távolabb az árokban keresték és
nem találták Aztán levágták róla a füstöt
Tölgyek, költészet
Talán ezen a padon ült Talán a szemközti
padok valamelyikén Lehet meg sem voltak még
ezek Talán fájdalmai voltak És élni sem
akart már Mást sem A fáról gesztenyék hullanak
Mégsem itt a nagy tölgyek alatt üldögélt Mert ők
megvoltak és hallhatták : a modern költészet le
van szarva még így a tennivalók legelején
Még így a tennivalók legelején a modern
költészet le van szarva : hallhatták A nagy tölgyek
alatt üldögélt Nézte hogy amott már gesztenyék
hullanak Fájdalmai voltak Nem akart élni
Itt végre nem félt Nem hallgatták ki körben a fák
Lehet ezek a padok sem voltak Levegőre
ült s az Akadémiával szemközt érve leszállt
Vissza a tetejére