1.
magam vagyok
hagyom
kicsordul a könnyem
nagyon
viaszos vászonra
csorgatom
lomhán
farigcsálok
egy vézna dalon
szánalmas
lény fény lény
s
magam
a föld kerekén
vagyok

2.
viaszos vászonra csorog a könnyem
farigcsálok egy lomha dalon
szánalmas figura vézna én ha én
és magam vagyok nagyon ha gyom

3.
a föld kerekén
farigcsálok
viaszos vászon
dalom váram
vézna figura
lusta és én
csak
magam vagyok
szánalmas szegény

4.
kicsordul
a dalom szegény
vézna figura
viaszos én
farigcsálok
asztalomon
szánalmas vásznon
csúszkál el dalom
magam vagyok
nagyon
lomha kerék
a föld rád hagyom

5.
viaszos vásznon
dalommal játszom
farigcsálok
és lomhának látszom
szánalmas
asztal magány-dallal
könnyem csordul ki
rám szól
hogy hagyjam
valaki
a világ kerekén
csikordul a tengely
s felülre kerül a mély

6.
én
én én
meg a lomha dal
könnyem csordul
vézna diadal
farigcsálok
lomha a szám
magam vagyok
üresség a hazám

7.
hagyom
kicsorduljon
könnyem
hadd csorogjon
magam
egy vézna vásznon
viaszos csönd
és szánalmas álom
figurázik
velem halálom
míg
lomha
dalomat
farigcsálom