Körmendi Lajos Barbaricum című versének melléírása 
 

csillogó vadvizek tükrében
látom századok patanyomát viselő
szél fürdette
kun arcomat
rajta megbecsült ritka vendég
a mosoly
a lélek titkos üzenete
tekintetem
virrasztó éjszakák őrtüzének parazsaként izzik
mikor báránybőrbe bújt farkasok acsarkodnak
a homlokig érő sötétben
a nyájat nem hagyom
nem adok csábítások júdásszavára
szívemet vetem
koncként
az ordító ordasoknak
szerelmes csók éget a tájba
nekem szükségem van hazámra
toklászpillájú mezők ölelnek
pipacs mutatja színét véremnek
csak olyan bálban táncolok
ahol tücskök a zenészek
és kunsági szél fütyül
ismerősként köszönt a májfoltos arcú
vén hold
itt éjjel mezítláb jár
a csönd
nézem a Körös
mily messzire futott
de el sohasem hagyott
Dunának Oltnak
rokon vizeknek egy a hangja
ha van hozzá füled
földem
nincs másom kívüled
nincs megalkuvás
hiába nőttek szárnyaim
a repülés vágyát
nem hitelesítették a gyökerek
nem eresztenek