Ölébe vesz; Vendég
ÖLÉBE VESZ
egyszer majd közel jön az is
ami most még távol
felnőtt lesz gyermeked amint
megjön iskolából
megérkezik a tél is és
behavazza hajad
tükörbe nézel nem hiszed
hogy akit látsz te vagy
amikor közelünkbe ér
minden megváltozik
előtűnnek a ráncai
kiadja titkait
végül megtörténik ami
ma még hihetetlen
hosszú fárasztó út után
ölébe vesz Isten
VENDÉG
halni tanultam
egész életemben
ahelyett hogy élni
tanultam volna
mintha egy idegen
élősködne bennem
hogy amim csak van
durván elorozza
az élet megtűrt
vendége voltam
aki jól tudja hogy
a helye hol van
aki nem kér ugyan
de mindent elfogad
és az illendőnél
tovább nem marad
leszedik utána
gyorsan az asztalt
sajnos a gazda tovább
már nem marasztalt
pedig jó lett volna
még itt jó nagyon
hiszen maradt még
bőven az asztalon
Vissza a tetejére