Spirálfüzet; Reggel hétkor
Spirálfüzetzöldfülű poéta koromban meghívtak egy
író-olvasó találkozóra legyen inkább
szerzői est amire szívesen vállalkoztam
a szomszéd faluról volt szó ahol nevünket viselő
rokonok éltek apám unokatestvérei
és leszármazottaik akikkel ha máskor nem is
búcsúkor mindig találkoztunk aranykarikás
tyúkhúslevesekre jókedvű borospoharakra
emlékszem és a búcsús forgatagra ami úgy elnyelt
mintha nem is lettem volna a világon
bizakodva mentem hát ebbe az ismerős faluba
kicsit tartva is attól hogy megrohannak a rokonok
kérdéseikkel ám amikor kezdés előtt pár perccel
átléptem a könyvtár küszöbét
balsejtelmem támadt zsibongás helyett
síri csend fogadott odabent csak a könyvtárosnő
és a takarítónő tartózkodott meg egy bódult légy
melyből kifogyott a nyár mondhatom szép kis
rokonok vagytok és kezdtem még durvábbakat gondolni
amikor észrevettem az asztalon a halom meghívót
sajnos elfelejtettük kiküldeni lagzi volt a háznál
azt se tudtam hol áll a fejem hát igen más az élet és
más az irodalom próbáltam túltenni magam az egészen
vártunk hátha jön valaki mozdul a kilincs de az bizony
meg se moccant végül a könyvtárosnő
gondolt egy nagyot te Mari szaladj át a szomszédba
János bácsiért ő biztosan eljön pár perc múlva jött is
nagy spirálfüzettel a hóna alatt ami
gyanút ébresztett bennem és a gyanú hamarosan
igazolódott leült mellém az öreg lapáttenyerével
felütötte a füzet fedelét ezt hallgassa meg kedves öcsém
és belekezdett és mondta mondta olyan lendülettel
aminek nem lehetett gátat vetni hiába is próbálkoztam
elsodort magyarázatot is fűzött a verseihez ezt
sarjúkaszáláskor írtam egy fűzfa alatt a hajnali harmat
kicsit el is áztatta a papírt ezt a szerelmeset meg akkor
amikor a fonóból hazatérőben először öleltem meg
a szerelmemet aki most a feleségem ez a
legkedvesebb verse azt mondja szebb
mint a Szeptember végén és János bácsi élve
az alkalommal felolvasta összes versét ha már
megírta őket és szakértő közönség is adódott
és én éreztem a versek fűszagát hajnali hűvösségét
az élet lüktetett a kacskaringózó sorokban
nem kétséges hogy János bácsi költő
és amit művel az költészet feltör a mélyből
utat váj magának a sziklába is
Reggel hétkor
sietek korán nyit a bolt
már szerda van jóllehet
még hétfő és kedd se volt
nem én az idő siet
álmos szemekkel baktatok
szél kuszálja gyér hajam
egy rigó buzgón nekifog
s fütyörészik boldogan
nem bír magával már a nap
bezúz minden ablakot
egyik mögött – csupasz falak –
kedves barátom lakott
a boltból cipekedve jön
az ismerős sánta nő
meglát és miután köszön
gondjaival áll elő
mosolyáról mely ráragadt
már rég megfeledkezett
mindig is úgy viselte csak
mint valami bélyeget
látni ahogy rásüt a nap
ráncok vannak arc helyett
mennyi ránc egy élet alatt
és ki tudja mennyi seb
Vissza a tetejére