A csokoládé teste és lelke
Mért szeretem a csokoládét?
Táblás csokik, töltött bonbonok,
bab formájú nyersanyagok, Mikulás-figurák,
csokilikőr és kakaó,
csokoládés csirke és erős csoki,
fehér csokoládé és a kék,
zöld, sárga csokik a velencei cukrászdák
kirakatában. Mért szeretünk egy nőt,
egy könyvet? Ugyanazért szeretem
a csokit is? Szerelmes
nem vagyok belé, de a szellemi
élvezet nem idegen tőle.
Egy csokifagyit elnyalni
csupa testiség, szex érzelem nélkül,
egy pohár forró csoki mellett
üldögélni nagy beszélgetés
a szeretett nővel, akivel még
vagy már nincs semmi,
és az jó, nem kell az ágyba rohanni,
nem kell egymásba gabalyodni,
csupán szájjal, szavakkal,
az édes ízzel, nincs vér, nincs izzadtság.
A sós csoki izzó szemű vadállat,
ami lesben áll az erdőn, de aztán
nem ugrik rád hátulról, mert rádöbben,
hogy nem fekete párduc, csak vadmacska.
Tejcsoki oktató íze, fekete csoki
önmegtartóztatása. A konyakmeggy
részeg ember vállveregetése, józan
ember vágyakozása. A mogyorós csoki,
mint a lesérült sportoló, aki bottal jár.
A szaloncukor a karácsonyfán:
magas hangú ének; a fa alá esve –
kíváncsi dörmögés. A csokoládéval bevont
kávészem olyan ízű, mint a holdfogyatkozás.
Egy kocka csokoládé, mint egy hasonlat,
az egész tábla: vers. Az ostya közé préselt
csokikrém: szorongó szavak a két borítótábla
között, amikor még nem tudják, ki fogja
kinyitni a könyvet, ki fogja olvasni őket,
és mi jut majd eszébe róluk: egy száj, egy seb
vagy az idő. Bonbon a szájban:
a jelen a múltba visszaér, feloldódik
benne. A hazaérkező hiába keresi
az eldugott csokoládét.
Vissza a tetejére