Észszagú estében

sose jön unalom.

Észszerű, vén mesék,

képek a falakon.

Ész mellett másik ész,

világpart, kikötő,

elhajló gondolat,

hullámzó téridő.

Olvasni félretolt

tanulás, iskola.

Kételyek zátonyán

nem akadsz meg soha.

Tutajon sodródhatsz

zsenitől zseniig,

szellemi örvényük

olvasni kényszerít.

Tárt szemmel veszed a

bizonytalan tudást,

de mégis megérted,

pedig az nem szokás.

Élvezed, követed,

versekbe bezuhansz.

Újformán jössz elő,

ahogyan oly sokan.

Nem lehet kudarcos –

belőled művész lesz,

hisz átformálhatod

simán az egészet,

más agyát elkéred,

más versét elveszed,

olvasod, gondolod,

micsoda élvezet,

magaddá formálod,

mindazt, mi eddig volt,

a világ kibírt már

sok ilyen karambolt.