Ermitázs (Pannonhalma felé; Regula)
(Jelenetek Jedlik Ányos ifjúkorából)
Pannonhalma felé
Jedlik, Czuczor,
Karner, Sárkány, Hidegheti.
Öt legényedő ifjú szekerezett
némán Pannonhalma felé.
Szeptember elseje volt,
ezernyolcszáztizenhét.
Bronzot utánzó késő délután.
Ők mégis sápadtan tűnődtek,
soknevű érzések közt hánykolódva.
Észre sem vették a kaptatókat
az elhagyott lejtők és repcetáblák után.
Nem érezték az égő avar szagát.
Nem hallották a remeterigó pentatonját.
Magukba mélyedten ültek,
csak verejtékük lüktetett,
és latolgatták, milyen is lesz az,
mit maguknak is féltek elképzelni.
Jedlik István a nagyszombati sekrestye
melegére gondolt, a tömjén és az áldozati
bor illatára, az első ministrálások emlékére.
Meg arra, hogy békanyúzó bicskájával
befaragta nevét a padba, amiért
hatalmas nyaklevest kapott Dozlern Ödön
igazgatótól. Amikor felnevetett, a többiek
rémülten néztek rá, nem zavarodott-e meg
a nagy Ismeretlentől.
Az égig érő fák kupolái közti derengésben
már egyre közelebbről látszott az apátság.
Fent a nagy kapu előtt, a zúgó fák csöndjében,
még egyszer visszanéztek. Felsóhajtottak.
Oldalt a Vértes vonulata kéklett. Északnak,
a síkságnak, jól megművelt szántók, erdők,
gyümölcsösök szegélyén tisztán kivehető volt
Győr a sokasodó tornyaival. A cókmókos,
előregörnyedő fiúk alakja hamar eltűnt
a kolostori kert fenyőinek sötétjében.
Már tudták, hogy az idő nem ugyanoda
néz vissza, ahonnan indultak.
Regula
Az első nyolc nap szigorú szilencium.
Minden új fiú mellé odarendeltek
egy korábbi novíciust. Ő Szabó Dávid
perjelt kapta, együtt forgatták
a breviárium lapjait. Huszonkét
ifjú ember verődött ott össze azokban
a nyirkos szeptemberi napokban.
A monostor labirintja sokszor kifogott
rajtuk. Megtalálni a lépcsőket, folyosókat,
megtalálni saját helyüket a körforgásban.
Nyolc nap, mielőtt felölthetik a szerzetesi
ruhát. Nyolc nap lelkigyakorlat; elmélkedni
és imádkozni, feloldódni a regula szellemében.
Magas hivatalt láttak el mindannyian.
Jedlik feladata volt felébreszteni társait;
Czuczor a padokat törölte tükörsimára;
Hidegheti az imára vagy az ebédre hívó
csengettyűt kezelte. A szolgai munkák célja
az alázatra nevelés volt. A tisztálkodó
helyiséget purgatóriumnak nevezték,
de ha Szentmártonból a víz nem érkezett
időben, inkább volt maga a bűzös pokol.
Szent Benedek törvénykönyve igazgatta
napjaikat, reggeltől reggelig. A szavakhoz
tartozó érzéseik megszakadtak. A világtól
való elszakadást jelképezte az is, hogy
az avatás napján új nevet kellett kapniuk.
Vissza a tetejére