Elvermelt mondatok
Variációk egy gyermekkori témáraforognak, hullnak
A korán jött, sárgás őszi szélben szavakká szórt ima módjára forogtak, hulltak a levelek. És forognak, hullnak azóta is.
Az Almási úti temetővel szemben laktatok. Éjjelente hallhattad az árnysuhogást.
Amikor nagyapád meghalt, guberáló angyalok sorfalat álltak a kocsma előtt. Fejed a gallérod alá fúrtad, ne lássák meg, hogy nem sírsz.
Eltervezted, hogy napnyugta után a zenében, a szavakban vagy a fában fogod tölteni az éjszakát.
Minden lélegzeted valaki másnak az utolsó.
négy elem
Megérintetted a földet. Szippantottál a levegőből. Ittál a vízből. Megégetted magad. A négy elem bizalmasa lettél.
Nagyanyád a temető kapujánál azt mondta, a visszafelé vezető út nehezebb.
Minden télen teleraktátok eleséggel a jókora madáretetőt. Volt, hogy egyszerre csipegetett ott cinke, rigó, pinty és vörösbegy. Láttad őket?, kérdezte nagyanyád, és felsorolta a nevüket. Ingattad a fejed, nem mindet. Nem baj, mondta erre ő, aki egyszerre lát mindent, nem lát semmit.
Ha otthon veszekedtek, te rögtön hátrálni kezdtél. A jelenlét puszta váza voltál.
Kellett volna egy testvér. Amikor nem volt kihez beszélned, a szavak, mint aprósütemények ragadtak a szájpadlásodhoz.
legyen valaki
Féltetted, amit csak te tudtál, senki más.
Kutyát akartál, hogy legyen valaki veled, akivel megugathatod a holdat.
Éjjel nézted meg, amit magadnak nappal féltél elképzelni.
Ha nem kaptad meg, amit szerettél volna, olyan szomorú tudtál lenni, mint a zsír nagyapád csorba szélű piros bödönének alján.
Minden jobb volt, amikor kerestél magadnak valami csodálhatót. Szavakat formáltál vízcseppekből, de elállt az eső, és kiszáradt a torkod.
Vissza a tetejére