Turczi István

2023/3 - A hangos semmiben2023/1 - Korán sötétedik2022/1 - Stilizálatlan csend2021/4 - Filozófusbejáró2021/3 - Válasz a XXVI. század költőjétől2021/1 - Reggelre megöregszünk2020/3 - Egy elégia margójára2020/2 - Akár egy nyitva hagyott mondat2019/2 - Ermitázs (Pannonhalma felé; Regula)2018/4 - Zuglói alkony Zelkkel2017/3 - A hordó2015/3 - Üresség2015/1 - Elfogy az ember2014/3 - Édes száj2013/4 - Videre2012/4 - Birodalmat építesz a fejedben2011/2 - Az anyamegmaradás törvénye, Betépve tudom a Bibliát2010/4 - A saját név, Száz év Vas2008/4 - Memento2008/2 - Tisza-parti ősz2007/2 - A véletlen átírt történetei2006/4 - Mars poetica2006/1 - Platón úr vacsorája2004/4 - Rózsás vers2004/3 - Apokalipszis, most2001/3-4 - Ima helyett2000/2 - T-fragmentumok2000/1 - Jean Genet1998/1 - [Utószó]

Tisza-parti ősz

(Két nap Faludyval, Szolnokon)

Az estig persze dugig lett a ház.
Mindenki látni akart. „Máris?”
Ahogy belém karoltál, madárnyi
súlyod alatt lett a pillanat irreális.

A közönség előbb megilletődött,
készen rá, hogy rekeszizmát eddze,
s a közelgő éjszaka tépett haját
gyöngyházfényű nevetés ékszerezze.

Bezárva a nyelv titokzatos poharába
a magyar vers a nyolcadik csoda.
Már ötven éve megmondtad,
csak semmire nem figyelünk oda.

Hamar megértetted velünk a magad
választotta, megváltó geometriát,
boldog fikcióban összeédesedve,
hol irodalom, élet egybevág.

Hazárd jelenések vándorútjain
merész légvárak dőltek össze,
de „itthon vagyok, élek”, ennyi
a lényeg, három szóban összegezve.

Azóta tollad metronómja méri az
időt, mely kis dolgok keserves sora.
Valahol a seholban mégis bármikor,
mintha már nem múlna el soha.

Nagy, lapozható levegőben másnap
skálázó gravitáció a gesztenyesoron.
Fürdőzés utáni meghitt, mezítlábas séta;
Tisza-parti ősz Faludyval, Szolnokon.

Vissza a tetejére