Zalán Tibor

2018/1 - Háttal2017/4 - Szövegtöredékek Budai Matyi emlékezetére2017/2 - Emlékezéskísérlet2016/4 - Legendák városa; Reggel2014/3 - Csoki2012/2 - Szolnokon ha2011/4 - Könnyű és nehéz, Salföld2011/1 - Emlékművek2008/3 - Tóth Árpád-átiratok2008/2 - Panzió, Rossz idők2006/1 - A feltámadás nyomorúsága2004/3 - Kaposvári sorok, Részeg vonulásom2000/1 - Létismeretlenes egyenletek1998/1 - Erotikus vázlatok, 38

Csoki

 

 

 

Valahogy máig nem értem

miért csak cukrot loptunk

Reich néni téglagyári boltjából egykori

utcagyerekek csak cukrot de azt marékszámra

csokoládét soha pedig mindenki jobban

szerette a csokoládét mint a cukrot

és a csokoládék is ott sorakoztak

kiszolgáltatottan a kiszolgálópult kopott kis

függönye mögött csak be kellett volna nyúlnunk

érte mindenféle kapaszkodás vagy ügyeskedés

nélkül egyszerűen rácsapni és vinni de nem mi

monomániásan a cukortartóba markoltunk bele csakis

a cukortartóba

Talán azért mert a csokoládé az más mint a cukor

Már a neve is elegánsabb a cukor az olyan közönséges

szó a csokoládé viszont elegáns amolyan finnyáskodó

olyan igazi külföldies elnevezés és a csokoládé

eleganciáját még az is fokozza hogy magányos lény

amolyan kicsire vágott barna szalonna nem falkában

vesztegel fuldoklik a kövér üvegtartóban mint

a mindenféle színű cukor

Csokira csak nagyon ritkán kaptunk pénzt és

nem is mindig költöttük a kapott pénzt csokoládéra

többnyire bagóra cseréltük be a nagyobb fiúknál és azt

pöfékeltük a magasra fölrakott

nyerstéglában kialakított bunkereinkben

Bunkerek a magasban

Soha nem jutott eszünkbe hogy a bunkert általában

a földbe vájják mi pedig a szárítószín cserepe alatt

hancúrozunk a magosban és eregetjük kifelé a füstöt

Talán az is visszatartott bennünket hogy a csokoládét

általában a betegek kapták mifelénk betegségek idején

ami azzal járt hogy a csokoládé fogalma

összekapcsolódott a betegség fogalmával bennünk

elnéztük a nyári melegben a diófák árnyékában

hűsölő betegeket A kivitt ágyaik melletti hokedliken

befőttesüvegek sorakoztak és mellettük különféle

csokik Gól Inota Korfu és sorolhatnánk Persze

ezek nem voltak még táblás csokik csak szeletek

voltak mint mondtam csinos kis téglatest formára

vágott barna szalonnácskák a betegektől senki sem

lopta el a csokit sőt nem is fogadta el ha kínálták

pedig a betegek általában épp nem a csokit ették a

befőttet se nagyon a betegek általában nem nagyon

ettek semmit annál többet hánytak vagy fostak ettől

aztán vagy meggyógyultak vagy meghaltak mindkét

esetben megmaradt utánuk a sok bontatlan csoki

amelyeket azután a család gyermek- és nőtagjai

a temetés után csöndben és nagyokat pislogva

befaltak míg a férfiak mit sem törődve velük

vedelték a bort és tömték magukba a véreshurkát

És amikor eljött a péntek

bátyámmal kiballagtunk az állomásra

útközben siklókat keresgéltünk a félig kiszáradt

csatorna száraz füvében meg békákat pukkasztottunk szét

a csúzlinkból kivágódó kavicsokkal kik addig békésen

karattyoltak az iszapos partszéleken furcsán pukkantak

ezek a kecskebékák ha telibe kaptuk őket a kaviccsal és

azonnal kirobbant fehéres hasukból a vörös belük még

gyerekek voltunk és szerettük a vért mert

nem tudtuk mi az a vér és ha tudtuk akkor sem

vettük komolyan amikor a szomszédasszony is átvágta

borotvával a torkát a felnőttek utána azt mesélték

egymásnak mi meg persze kihallgattuk őket hogy lapáttal

szedték föl az alvadt vért a tapasztott földről

a szánk széle se rezzent mentünk a bátyámmal az állomásra

mert tudtuk hogy jön apánk vonata apánk ingázott egész

héten valahol messze dolgozott csak hét végére jött

haza és amikor leszállt a vonatról erős karjaival megölelt

bennünket ami kurvára jólesett és elindultunk hazafelé

mi kétségtelenül várakoztunk valamire ő pedig

erről-arról kérdezgetett mi meg szórakozottan felelgettünk rá és

úgy az út felénél végre megállt és némi ünnepélyességgel

kibontotta a táskáját és a táskájából előhalászott egy

Sport szeletet akkurátusan kettétörte a felénél egyik

fele a bátyámnak jutott másik fele nekem és ilyenkor

eszembe jutott hogy hozhatna néha két Sport szeletet

is és akkor nem kellene kettétörni lehet hogy

annyira szegények vagyunk hogy nekünk nem telik két

Sport szeletre himbálódzott bennem a kérdés és szóvá is

tettem a bátyámnak halkan nagyon halkan úgy hogy apám

ne hallja meg te mi szegények vagyunk te Pali

és a bátyám csodálkozva szinte elképedve meredt

rám hát hogy a faszban lennénk szegények öcsém amikor

most is csokit zabálunk itt útban hazafelé

 

 

Vissza a tetejére