Örök hűség
Legyetek egy test, egy lélek!
I.
A feleségem csudaasszony.
Csudafehér, csudajózan, csudapiros.
Engem látsz, ha rápillantasz.
Ha válaszol, engem hallasz.
A hűsége csudálatos.
Mint valami régi cipő.
Kényelmes és kitaposott.
(…) Vagy mint a szemfödél.
Dísztelen, súlyos, nehéz,
amit asszonyom sírva,
zihálva borít a fejfámra.
Aztán elillan.
Egymagában.
Szabadon.
II.
Ha egy test és egy lélek,
ha mindörökre és mindhalálig,
akkor az özvegyek mind gazdátlan vírusok,
vagy eltépett szerelmes levelek,
melyeknek feladója ismeretlen,
a címzettje meg,
ó, a címzettje…
III.
Azóta, hogy
elgazdátlanodott a tüdőm, a májam, a vesém,
a szemem, a fülem, az arcom, a szívem,
és nem vagyok sehol
egészen,
azóta, hogy szegény asszony
lettem mindenki szemében,
egyetlen érzés ép bennem:
a felháborodás,
hogy így meglógott előlem.
Pedig még a ruháját sem tudta megigazítani,
a zárat kicseréltetni, a levest megfújni,
de meghalni – ó, jaj! –,
azt azért képes volt
nélkülem.
Vissza a tetejére