Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc

Hajnali kukkolás

Az égbe show van, minden este show van!
A malacképű hold malaclopóban
(merthogy felhős és hűs az éjszaka)
most tér haza.
Most tér haza a lumpolásból éppen,
talántán spiccesen picit, de mégsem
oly vészesen, s benéz az ablakon.
Szemérmetlenül kukkol - s én hagyom.
Balga szókkal ezt hogy is magyarázzam?
Elnyújtózkodom kéjesen az ágyban;
jól jön, hogy ő kissé illuminált,
s noha bevettem már a luminált,
nincs az az álom,
melynek mézét most lágyabbnak találom.
Bizony, barátom,
mi sem változik ez árnyékvilágon.
Legkevésbé a gyarló női lélek
(a hívságos hiúságról beszélek):
érettnek tűnt már (enyhén szólva), s tessék!
nincs egyéb vágya, mint hogy újra tessék.
Mit mondhatnék még? Ha közelg az este,
a teliholdat várom szívrepesve
s mindenre készen,
hátha a drága beste
feltűnne itt, s belesne
ezerkarát-szemével,
mely mint egy bűvös ékszer
vesz diadalt a legbőszebb erényen.
A tanulságot csöndesen levontam.
Mentségül szolgál tán: ha már botoltam,
mégse közönséges, akármiféle
vágy tárgya voltam.

 Berekfürdő, 2002. szeptember

 

Hódolattal

Tisztem, mit rám e dal ró,
hogy Dániel de Varró
babérit zengedezzem;
segíts meg, Múzsa, ebben!

Mi röpítette égbe?
Egy takaros tehénke:
bár se füle, se farka,
de van százféle hangja.

Hol úgy bőg, mint Homérosz
lantján egy bocihérosz,
hol bús csellói zengnek
az első Dánielnek.

Elődök vagy kortársak
hangján múz a kis állat,
vagy egészen balassis:
mindenféleképp klasszis.

Nincs Pegazus, se Mester,
hogy vélük versenyezzen;
fel is értek egy szuszra
együtt a Parnasszusra.

Így bocigolni sikk lett,
hisz ragadós az ihlet;
aki szárnyalni restell,
poroszkáljon fülessel!

 

Kedvenc

Kedvenc költőm Cángráng Jocó,
bár éneke kicsit magaf
(fajnof, magam if felypítek
kiffé - csípje meg a kaKAF!).

Óhajtaná megifmerni
közel ebről minden magyar
hon-le jány őt, oly csodáfan
elme reng a félszáz dalban.

Epe kedve várom én if,
mikor jő el e nagy napunk.
Moft csak csönd zöng, bár kicsiny ég
fütyi részünk, danolgatunk.

Vissza a tetejére