Vesztesdal
Nem vagy bajnok,
nem jársz csatába,
egyedül alszol.
Füstöt lehelsz,
lángot nyelsz,
a kardot a szívedben tartod,
az ereid vérben állnak,
a harctereken
nem ismerik az arcod.
Nem vagy bajnok,
belül már régen
elültek a harcok,
nem vonulsz,
se vissza, se előre,
nem érsz völgyet,
nem érsz fel hegytetőre,
nem védsz várakat, országot,
egy életre szóló álmot,
csak önmagadnak vagy
egykedvű őre.
Fagyban fagysz,
napon égsz,
nem javít rajtad
se nyár, se tél,
ellenséged nincs már,
mégis mindentől félsz.
Vesztes vagy,
mert vesztesnek születtél.
És hiába mondod,
mindenki vesztes, aki él.
Megromlik szájadban az étel,
megkeseredik szívedben a vér,
Te magadban mindig
csak egy vesztest cipeltél.
Vissza a tetejére