Barbár vidék
Ők megvetnek engem,
én megvetem őket,
a haszonleső törtetőket,
akik országomat országolják,
perceimet bitorolják,
felszámolják az időmet.
Pisztolyuk van, puskájuk van,
de nem lőnek,
reggeltől estig fenyegetőznek.
Nem számít nekik, ki vagy te,
nem számít, hogy ki vagyok én,
nem számít a főváros, és
nem számít a vidék,
csak dőljön össze minden,
ahol állat vagy ember él.
Lerohanni minden teret,
megtenni mindent, amit lehet,
kiűzni mindenhonnan a tieidet.
Neked és nekem tíz parancsolat,
nekik csak egy van, add
a testedet, a csontodat,
add a hazát, amiben élsz,
a házat, amiben laksz.
Keleti átok, nem látják
az erdőtől a fákat.
Micsoda nyomorult népség,
határuk semmit nem határol.
Már minden az övék,
de semmi nem elég,
gyomruk mélyén a minden elég,
lángol a puszta, lángol minden
lekopott röghegység.
Testvérem, bújj hozzám,
ők a sokaság,
de mi vagyunk egység.
Vissza a tetejére