Régi hősök, régi álmok
Nem lett más,
csak egy olyan világ,
amit senki nem várt.
Ideálltunk, odaálltunk,
a végén mindenki ráunt,
a legjobb, ha az van, ami van,
nem zavar meg senkit a változás.
Nem lett más,
hatvanas évek,
hetvenes évek,
hősök és szégyenletes árulás,
lehet majd, lehet majd,
de nem lett más az élet.
A no war egy
tetovált var lett a szíven,
és nem maradt közösség,
csak a tolakodó önös én,
aki elfogad mindent,
ha neki megéri,
azt mondják, a százat
is megéri, ha marad
ezen a szinten, és nem
mérgezi halálra a testet.
Hamis láz a lázongás,
hisz a lázongó is
része a rendszernek,
benne van mindenben,
az ellenállás reklámfelület,
rajta keresztül fülelek,
én az ellenállás
divatjáért felelek.
Ne légy lázadó,
és ne légy lázas,
mert a láz csak tovább
növeli az üvegházhatást,
holott már mindenki
tudja, energiatakarékos
háztartási gépekkel
csökkenthetjük
a jövő kockázatát
és növelhetjük a fogyasztást.
Cseréljük ki a régit,
vegyük meg az újat,
morálisan helyes
cselekedetbe bújtat
a tőke minden vásárlást.
Hol vagytok jót akarók,
hol vagytok régi hősök,
nevetünk rajtatok, hogy ti
voltatok azok az ősök,
akikkel kérkedik a jelen,
holott már írmagotok sincs jelen.
Jaj annak, aki igen,
és jaj annak, aki nem,
jaj annak, akinek jaj,
jaj a nincs, és jaj a van.
Kispénzű vásárló!
Jelen!
Nagypénzű vásárló!
Jelen!
Jaj másnak és jaj nekem,
meleg homokba
dugom a fejem.
Vissza a tetejére