Világrontók
„meg-meglazuló idegrendszered”
Farkas Árpád
Farkas Árpád
Reggel felkeltem,
hánytam,
nem bír mindent
az idegrendszerem,
az álomból jönnek
velem a kósza árnyak,
vérkutyák és véremberek.
Nem kapnak el,
kihányom őket
magamból,
hogy jussanak
a csatornákba,
ahová valók.
De kimásznak, és
újra járnak
a földön, a járdán,
a házak között, és
úgy csinálnak,
mint akiket soha
nem hánytak
bele a csatornákba.
Az ő bűzük járja
be a tájat,
mert rothadt
lelküktől rothadt
már minden járat.
Visszajönnek éjjel,
belopóznak az ágyba,
bebújnak a paplan alá,
ők azok, akik
mindig veled hálnak.
Azt mondják, az
ágyban bál van,
holott harcban állnak
a világgal.
Mindent maguknak akarnak,
még a semmit sem
engedik másnak.
Ők lesznek urai életnek
és halálnak,
ők lesznek urai
az ég s a föld
minden sarkának.
Ha megnevezed őket,
tetemre hívnak,
ha rájuk mutatsz,
halálnak halálával halsz,
mert csak nekik szolgálhatsz,
mert csak hozzájuk
állhatsz be, csak hozzájuk,
és csak szolgának.
Vissza a tetejére