„ömölni, mint a víz, rezegni, mint a hang, villogni, mint a fény”

                                                                                                 (G. Flaubert)

ki akartam menni az ajtón szólni

valakinek és lefolytam az ágyról

röhögni kezdtem

hatalmas erőt éreztem magamban

és elkezdtem átváltozni földön kúszó

kígyószerű lénnyé ami bármivel bármit megtehetne

de tudtam hogy ez nem lehetek bár

a dolgokat tulajdonképpen én irányítom

ezért valami jóságos dolognak akartam

érezni magam

minden formába belesimulni minden

atomba belenyomulni lehatolni

az anyag mélyére

két centire lebegtem a föld fölött

gondoltam kinyitom az ablakot

az ablakban persze ült valaki

mondom ilyen nincs

aztán visszafolytam az ágyba

de mindent tisztán láttam és érzékeltem

a földhöz közel láttam a réseket a

padlón