korai madársirató

Itka
Itka itka
aranykalitka

– de meghúznám én magam
abban a kis aranykalitkában haj’h
a kutyafáját még a rab madár sorsát is vállalnám
csak ha időnként egy kicsinység kiengednél engem legalább
annyiszor mint én a kis Teácskámat ugye nékem azért néha-néha
friss vizecskét töltenél adnál tejesízű jó búzaszemeket?... –
mert ha
nem táplálnál
gondosan bizony
bizony elpusztulnék én
és aztán estétől reggelig
üres kalitkádat nézhetnéd
hozzám hasonló madár egy
még nem akadna ki öledbe ülve
ujjbegyeid így csipegetné ingerkedve

– ne sírjatok Venusok és
Cupidók
korai
még

Itka a zuhany alatt

na csak ez
hiányzott nekem te kis
huncutka hogy most aztán ezen
képzelegve vonuljak ágyba – ajjjajjj annyi Xanax nem
létezik amely engem most képes lenne lehűteni – most igenis akarom
igenis ott akarok állni szorosan mögötted a zuhany alatt hogy érezd te is
tapinthasd hogy úgy ölelkezzünk hogy bizsergetően végigcsorog bőrünkön forrón a
víz hogy csöppjeit lecsókolhassam nyakadról szádról melleidről hasadról öledről

o

megrészegülve nedveidtől nyelvemmel ízlelgetve ízedet – engedd bejárnom las-
san a legérzékenyebbet is víztől sikamlós puha combodon kúszva fel-
felé érjem el ajkammal a legédesebbet nyílj meg nekem
akár a kagyló mutasd csillogó gyöngyszemedet
ajándékozd meg gyöngyhalászodat engedj
magadhoz engedd szárba szökkenni a
gyönyöröm valami őrületben
szeress szeress ölelj tégy
szabaddá és szabaddá
teszlek
én

picipuszi

de sok
a mai napért
a tegnapért
a mindenért a semmiért
az 57 perces beszélgetésért
a hangodért
a képedért
türelmedért
hogy Bijelo Dugmét hallgattál velem – azért
a hosszú órákért
csók törékeny
dolgos ujjacskáidra
álmaimnak óvó nője –

álmaimért

ahogy bezárul az msn-kapu

– hang se
kép se – hirtelen rám szakad a
csönd
súlyosan

szótalan
hangtalan mosolytalan – – –

elvonulsz
valahová
hűvös tárgyakhoz
érsz amelyeket én
sose tapintottam még
tán a levegő is más
arra tifelétek a füves
domboldalon mint amilyenhez én
szoktam panelmagányomban – – –

hajnaltalan álmú éjbe hullunk