Határlátta kenyér
Számomra Szolnok sokáig
csak egy név
tán még vak-
térképen sem tudnám
pontosan bejelölni
tudom persze hogy alföldi
város valahol
Budapest közelében
de csak ennyi
sose gondoltam volna
hogy a krisztusi kor
küszöbén épp ebbe a városba
sodor a történelem
puskaropogással és ágyúszóval
alacsonyan szálló repülők
zajával a fülemben
érkezem meg Szolnokra
egy augusztusi hajnalon
fáradtan összetörten
tele a fejem hadi lármával
a délszláv háború híreivel
szitokszavakkal
káromkodni sokáig csak
szerb nyelven tudok
a jebi ga odaát a Vajdaságban
szinte a kötőszavunk
nehezen szokom meg a bazmegezést
az anyázást az anyaországban
igazából nem is a városba
csak a város lakótelepére
az egyik panelház
hetedik emeletére
feleséggel és kisgyerekkel
kevéske bútorral
épp amennyi egy
nagyobbacska pótkocsin elfér
utánfutónyi élet
az első éjszakát
a lakás nappalijában
vészeljük át
szorosan egymás mellett
a kopott padlószőnyegen
a kimerültségtől nem érzékeljük
hogy csótányok futkároznak
ránk másznak
arcunkra kezünkre fejünkre
mélyen alszunk
sokáig
álomtalanul
már magasan a nap
mikor felébredünk
kiállok az erkélyre
lenézek a mélybe
a hétemeletnyi magasból
nem érzem a szabadság mámorát
csupán enyhe szédülést
és szorongást
hogy bármely pillanatban
alázuhanhatok
balról a Széchenyi körút
jobbról valami marhalegelő
csatorna satnya fák
tűz a nap
a fű kiégett
szomorúan bőgnek a tehenek
a közelben egy óvoda
felhallatszik a gyerekzsivaj
éhesek vagyunk
faljuk az otthonról
hozott elemózsiát
határlátta kenyér
margarin bácskai kolbász
zöldpaprika
ez jelenti nekem Szolnokot
lakótelep Malom utca
7. emelet
csótányok kenyér margarin
bačka kobasica zöldpaprika
csak ennyi Szolnok
és menhely búvóhely
alföldi Bakonyom
csak idő múltával lesz
jó hely
ahogy nevezem
egy néhány évvel később
írt versemben
de akkorra már szeretem
– mert idővel megszeretem –
és megbarátkozom
a 24-essel is
25 éven át ingázom
a lakótelep és
az iskola között
magyar nyelv és irodalmat
tanítok
középiskolás fokon.
Vissza a tetejére