(Zsugor)
eszmélek színevesztetten
a májszínű homályt faggatom
egymásra lelnek ujjaim
találkoznak az ujjbegyek
a fényefosztott szem
éjszakája fölhasad
a száműzött hangok
tagolt sorokban tömörülnek
a némaságot igézve
a szürkületben tündökölnek
a fény hevít, kinagyít
rejtekéből előrántja
a tárgyakat, sorra
feltöri a zárakat
a látszat kérge alatt
riasztja a magányukban
szunnyadókat, hogy
nézzenek, hogy lássanak
(hogy nézzek és lássak
a kórból kimeredve)
a májsejtek hullafoltjai
átrajzolódnak a bőrömre
a kórvallató testembe
belehallgat bevilágít
a haldokló sejtek
bolygórendszerébe
(nincs neve se
csak színe van sárga
és tüze van és heve
és lángja)
eszmélek
ismeretlen-magamat
figyelem testközelben
el nem érhetőn
túl
nélkülem
Vissza a tetejére