P. Nagy István

2025/4 - Önigazolások2025/4 - Ahol a törésvonalakból fény szivárog (Beszédes István: Viszonylag szép)2025/4 - Önigazolások2025/3 - Vajon hová tart? (Nagy Milán László: A szekér)2025/3 - Határlátta kenyér2024/3 - Tengerrel, tenger nélkül2024/2 - Rossz hasonlatok2024/1 - Elalvás előtt2023/2 - „Jól van ez így” (Bistey András: Az arany karperec)2023/2 - A végén kialszik2023/1 - Asztal, két szék2022/4 - Mindegyiken öreg2022/2 - Fékezett sebességgel (Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive)2021/4 - A mérgezett gyalog drámája (Celler Kiss Tamás: A mérgezett gyalog)2021/3 - Saját idő2018/2 - Sohasem vagyok; Bűn; Folyt. 2015/3 - a földhöz közel2014/4 - „Végül csak az igék” Géber László: Akinek az ég 2014/3 - Justin Bieber és én; Csak akaraterő2014/1 - Lehet mégis másról beszélni a felszín alatt (Harcsa Béla: Hiánylét)2011/2 - Harmincévesen, Körömvers, kiűzetés, Állótükör, Bohuska, A régmúlt mintha ma kezdődne, Nem is hinnéd2011/2 - Felém fordul, nevét mondja: Zápor György2009/4 - Életnyomok2009/1 - (amit éreztem, látva, hogy)2008/4 - ITKA2006/3 - Kor(társ)talanul?2004/3 - Még ébren vagy, Hang se vagy2003/2 - Páros(Tánc)2002/3 - Mondatok sorsa, sorstalansága2002/1 - Korai tárgyak2001/3-4 - Három töredék2001/1 - A költészet esélye2000/4 - „Versidőnyi menedék”2000/3 - A költészet otthonossága2000/2 - Tolnai a Tisza1999/2 - Ars erotica 1999/1 - (Zsugor)1998/1 - Vagyogató, Telep egy hely, A hely grammatikája

Önigazolások

Ladányi Istvánnak
 
Tanárként jól ismertem
a ködbe csomagolt magyarázatokat.
„Családi okok miatt...” Úgy tettem,
mintha érteném,
mintha nem kételkednék az utólag beadott
szülői igazolások és aláírások valódiságában.
 
Aztán évekig nem írtam verset.
Családi okok miatt, mondhattam volna én is,
ha lett volna kedvem igazolni magam.
Hallgatásomnak nem volt pecsétje,
csak egy elkésett vállvonás
és némi papíríz a nyelv alatt.
Mondhattam volna én is, a valódi okok
nem publikusak.
Olyasmik, amelyeket az ember nemhogy
versben vagy vers helyett, de a bizalmasának
sem mondana el – ha akadna, ki bízna benne,
akiben ő bízhatna.
Mert nem csak a gyereknevelés
zörgő hétköznapjai,
a hóvégi pénztárgép-csend,
a munkák torlódó hegylánca,
a másod- és harmadállás
szürke vízesései;
nem csak a stressz, a gyűrött éjszakák,
a párkapcsolati repedések,
amelyeket hangszigetelő tapétával fedünk,
hogy ne hallatsszon át a szomszédba
az üvöltés, sírás, ajtócsapkodás
– mert ezekről még akár írni is lehetne –,
de valahogy makacsul csak nem íródtak meg
azok a versek.
 
Eltűnt a régi hang.
Maradtak a zörejek,
a ki-kihagyó szívdobbanások.
Fals önigazolás.
 

Vissza a tetejére