Filip Tamás

2020/4 - Kék és arany; Nulladik nap; Ős- -honos2020/2 - Döblingi éjszakák2020/1 - Főszerep; Ugyanott; Végül mind hősök leszünk2019/3 - A sípszó előtt2019/2 - Fosztóképző2018/4 - A rönkök sorsa; Haladéktalanul; Sóhaj és csend között2017/1 - Sound; Zene esőre és végtagokra; Egy rétre; Mindjárt; Lebegve; Kihátrálás; Haladék2016/2 - Próbanyomat; Barbár és tiszta; Halált hozó műterem; Mi legyek?2015/4 - Vedlés; Ikrek; Ítélet; Két trombita 2014/3 - Mélyből a magasba2014/1 - A miheztartás végett2013/1 - Még néhány karcsapás2012/3 - Alt control del2011/3 - Tűzhelyből a gáz, Soha, Ami belül történik, A klímaváltozás egy napja2010/4 - A közeledő jelen, Együtt, állás, Papír, Mind, végig2008/3 - Prédikátor-hangon, Életkép 2006/4 - Bukóforduló2004/2 - Öt kavics, Portré bohócokkal, Anyaggyűjtés2002/4 - Tűk a szénakazalban2001/3-4 - Tűk a szénakazalban2000/4 - Láncszemek, Versek álarcban

Alt control del

                            Szenti Ernő emlékére


Ez volt az utolsó csend a pohárban,

mely félig üres és tele van egészen.

Megszédül, akit a kockák

jégzajlása közben váratlanul

lovaggá ütnek, s a kardlaptól

bekékült váll-lapján

felszikráznak a hullócsillagok.

 

Hisztek-e nekem, ha azt mondom,

többet ér a kivilágított moha,

mint a sötétben maradt fenyőerdő?

Szálfák és szálkák rogyásig.

Mindkét félmegoldás érdekel,

majdcsak összeillesztem őket.

 

Vezércsel után tisztáldozat jön,

huszárvágta a bástyasétányon.

Csak a király megy gyalog.

Célszalag szakítja át a futót.

Aki fejszével sújt az életfára,

arra vessék az első követ,

s ha már az árnyék elszenesedett,

lökjék a külső sötétre.

 

Kivárom, amíg újra lesznek

rendkívüli adásnapok, amíg

a menlevél kizöldül, s dűlőre jutnak

egymással a szekértábornokok.

 

Álmomban talicskáztam a fényt,

vízhólyag nőtt a tenyeremen,

reggel azt hittem, az éjszakai élet

ismert alakja lettem, alig

vártam, hogy megint jöjjön az

este, az idő húzóágazata.

 

Azt kutattam, ami még a ritkaság-

kereskedésben sem található,

minden villámok legjobbikát,

amelyik bevilágítja a szív és a fej

sötét üregeit. Rátok hagyom

örökül, ifjabb mestereim, tudom,

hogy egyszer úgyis visszajut

hozzám a végtelen időben.

Vissza a tetejére