Filip Tamás

2020/4 - Kék és arany; Nulladik nap; Ős- -honos2020/2 - Döblingi éjszakák2020/1 - Főszerep; Ugyanott; Végül mind hősök leszünk2019/3 - A sípszó előtt2019/2 - Fosztóképző2018/4 - A rönkök sorsa; Haladéktalanul; Sóhaj és csend között2017/1 - Sound; Zene esőre és végtagokra; Egy rétre; Mindjárt; Lebegve; Kihátrálás; Haladék2016/2 - Próbanyomat; Barbár és tiszta; Halált hozó műterem; Mi legyek?2015/4 - Vedlés; Ikrek; Ítélet; Két trombita 2014/3 - Mélyből a magasba2014/1 - A miheztartás végett2013/1 - Még néhány karcsapás2012/3 - Alt control del2011/3 - Tűzhelyből a gáz, Soha, Ami belül történik, A klímaváltozás egy napja2010/4 - A közeledő jelen, Együtt, állás, Papír, Mind, végig2008/3 - Prédikátor-hangon, Életkép 2006/4 - Bukóforduló2004/2 - Öt kavics, Portré bohócokkal, Anyaggyűjtés2002/4 - Tűk a szénakazalban2001/3-4 - Tűk a szénakazalban2000/4 - Láncszemek, Versek álarcban

Próbanyomat; Barbár és tiszta; Halált hozó műterem; Mi legyek?

 

Próbanyomat

 

Csúnyán megsebesültél az

ötös számú vágóhídon, te fiú,

 

de milyen szépen fekszel a

hatos számú kórteremben.

 

Én mondom, ilyen szép

halottnak születni kell.

 

Mészfehér lepedők közül

hova jutsz? Mészfehér

 

papírra ír egy amerikai,

egy orosz meg egy magyar.

 

 

Barbár és tiszta

 

Tompa hang a hó alól.

Meghallja a mai igére éhes

zarándokcsapat, és a lavinát

visszatolja a hegyre. Már látszik:

egy múmia kiáltott, tátott szájában

egész élete. Értesítik a múzeumot,

ahonnan elszökött, és nemet

mondanak a beígért jutalomra.

A téridő megbillent valahogy,

nyílheggyé vált a mutató az órán

és a tájolón. Meg kéne reggelizni éjjel,

minek reggelig várni, hiszen mind

éhesek vagyunk. Leülünk a szabad

ég alatt, van egy hely, ahol az időt

egy cédrus száraz ágáról lógó

palacsintára festett óra mutatja.

 

 

Halált hozó műterem

                                            Paul Klee emlékére

 

Festem a felbukó lovas grimaszát,

a gyerekeket, ahogy kinevetik a csöpögő orrú tanárt,

a végét érző tengerészt, mikor a kincses szigetre gondol,

a gonosz ház felett lógó csillagot,

ahogy társai megbilincselik a kísértésbe vitt rendőrt,

egy kihalt nép meg nem született gyermekét,

ahogy a feminin birkózót két vállra fektetik,

ahogy a szív helyét átütik a gyökerek,

a szikrát, amelytől felgyullad az erdő,

és az esőcseppet, amelytől elalszik a tűz.

 

 

Mi legyek?

                           (Ács József fiának)

 

Fővédnök legyek vagy inkább kardnyelő?

Esetleg házitanító, mesterséges megtermékenyítő?

Vagy életem végéig könyvek lépcsein botladozzak?

S mire felérek az emeletre, elfelejtsem, miért is indultam?

Vagy, ahogy illik, cselekedjek történelmet, biológiát?

Üljek a zongorához, s kiáltsak vidáman: Allegro barbaro?

Legyek sziget, és tenger is legyek? Határos önmagammal?

Feszegessem a határaimat? A megadás fehér zászlaja is

legyek, meg a szél, amely földre teríti, hogy ne

legyen sáros a győztesek lába?

Legyek sötét parázs, vagy jégkályha tán,

hűtsek izzadó hálószobát?

Legyek a madármúzeum őre húsz éven át?

Aki, ha meghal, őt is bebalzsamozzák?

Legyek emlék, mely kaméleonként a jelenbe olvad,

vagy tintahalként maga körül mindent összezavar?

Méregtelenítést ajánlok önnek, szól valaki,

legyen Paraszt Apolló űrhajó, kerülje meg a Holdat,

a túloldalon hallgasson Pink Floydot, az innensőn

egy Haydn-vígoperát, legyen csillagszemű juhász,

ha veszít is, soha ne mondja, hogy

nem így képzeltem el a tendert,

részvéttel legyen a Down-kór rádió iránt,

írjon, fessen, árnyékát temesse mélyre,

de ne öntözze könnyeivel, mert még kikel.

Vissza a tetejére