Próbanyomat; Barbár és tiszta; Halált hozó műterem; Mi legyek?
Próbanyomat
Csúnyán megsebesültél az
ötös számú vágóhídon, te fiú,
de milyen szépen fekszel a
hatos számú kórteremben.
Én mondom, ilyen szép
halottnak születni kell.
Mészfehér lepedők közül
hova jutsz? Mészfehér
papírra ír egy amerikai,
egy orosz meg egy magyar.
Barbár és tiszta
Tompa hang a hó alól.
Meghallja a mai igére éhes
zarándokcsapat, és a lavinát
visszatolja a hegyre. Már látszik:
egy múmia kiáltott, tátott szájában
egész élete. Értesítik a múzeumot,
ahonnan elszökött, és nemet
mondanak a beígért jutalomra.
A téridő megbillent valahogy,
nyílheggyé vált a mutató az órán
és a tájolón. Meg kéne reggelizni éjjel,
minek reggelig várni, hiszen mind
éhesek vagyunk. Leülünk a szabad
ég alatt, van egy hely, ahol az időt
egy cédrus száraz ágáról lógó
palacsintára festett óra mutatja.
Halált hozó műterem
Paul Klee emlékére
Festem a felbukó lovas grimaszát,
a gyerekeket, ahogy kinevetik a csöpögő orrú tanárt,
a végét érző tengerészt, mikor a kincses szigetre gondol,
a gonosz ház felett lógó csillagot,
ahogy társai megbilincselik a kísértésbe vitt rendőrt,
egy kihalt nép meg nem született gyermekét,
ahogy a feminin birkózót két vállra fektetik,
ahogy a szív helyét átütik a gyökerek,
a szikrát, amelytől felgyullad az erdő,
és az esőcseppet, amelytől elalszik a tűz.
Mi legyek?
(Ács József fiának)
Fővédnök legyek vagy inkább kardnyelő?
Esetleg házitanító, mesterséges megtermékenyítő?
Vagy életem végéig könyvek lépcsein botladozzak?
S mire felérek az emeletre, elfelejtsem, miért is indultam?
Vagy, ahogy illik, cselekedjek történelmet, biológiát?
Üljek a zongorához, s kiáltsak vidáman: Allegro barbaro?
Legyek sziget, és tenger is legyek? Határos önmagammal?
Feszegessem a határaimat? A megadás fehér zászlaja is
legyek, meg a szél, amely földre teríti, hogy ne
legyen sáros a győztesek lába?
Legyek sötét parázs, vagy jégkályha tán,
hűtsek izzadó hálószobát?
Legyek a madármúzeum őre húsz éven át?
Aki, ha meghal, őt is bebalzsamozzák?
Legyek emlék, mely kaméleonként a jelenbe olvad,
vagy tintahalként maga körül mindent összezavar?
Méregtelenítést ajánlok önnek, szól valaki,
legyen Paraszt Apolló űrhajó, kerülje meg a Holdat,
a túloldalon hallgasson Pink Floydot, az innensőn
egy Haydn-vígoperát, legyen csillagszemű juhász,
ha veszít is, soha ne mondja, hogy
nem így képzeltem el a tendert,
részvéttel legyen a Down-kór rádió iránt,
írjon, fessen, árnyékát temesse mélyre,
de ne öntözze könnyeivel, mert még kikel.
Vissza a tetejére