Filip Tamás

2020/4 - Kék és arany; Nulladik nap; Ős- -honos2020/2 - Döblingi éjszakák2020/1 - Főszerep; Ugyanott; Végül mind hősök leszünk2019/3 - A sípszó előtt2019/2 - Fosztóképző2018/4 - A rönkök sorsa; Haladéktalanul; Sóhaj és csend között2017/1 - Sound; Zene esőre és végtagokra; Egy rétre; Mindjárt; Lebegve; Kihátrálás; Haladék2016/2 - Próbanyomat; Barbár és tiszta; Halált hozó műterem; Mi legyek?2015/4 - Vedlés; Ikrek; Ítélet; Két trombita 2014/3 - Mélyből a magasba2014/1 - A miheztartás végett2013/1 - Még néhány karcsapás2012/3 - Alt control del2011/3 - Tűzhelyből a gáz, Soha, Ami belül történik, A klímaváltozás egy napja2010/4 - A közeledő jelen, Együtt, állás, Papír, Mind, végig2008/3 - Prédikátor-hangon, Életkép 2006/4 - Bukóforduló2004/2 - Öt kavics, Portré bohócokkal, Anyaggyűjtés2002/4 - Tűk a szénakazalban2001/3-4 - Tűk a szénakazalban2000/4 - Láncszemek, Versek álarcban

A rönkök sorsa; Haladéktalanul; Sóhaj és csend között


A RÖNKÖK SORSA
 
Valaki vár a fák helyén.
Talpa alatt hol volt erdők
és hol nem volt nádasok.
Kezében még forró
a fejsze és a fűrész:
egész éjszaka pusztított.
De a gyökerekhez nem férhet ő se,
az egész föld kapaszkodik beléjük.
A rönkök sorsa viszont
megpecsételődött.
Valami nagy-nagy
tüzet fognak belőlük rakni,
hogy ne fázzanak a gyilkosok.
 
 
HALADÉKTALANUL
 
Számon tartva hajszálaik?
De hát megkopaszodtak mind.
Kezükben sosem volt verseskötet.
Nem tudják, hogy a ló meghal,
és a romlásnak virágai nőttek.
Ám van képük hűségpontokat
gyűjteni, hogy olcsóbban vehessék
meg a rozsdamentes késeket.
Pedig a száműzött isten nekik is
mindennap ír, s ha orvosuknak
valami szörnyű gyanúja támad, és
félelmetes latin szavakkal tűzdelt
beutalót ad kezükbe, a sürgősségi
osztály ajtaja megnyílik előttük is.
 
 
SÓHAJ ÉS CSEND KÖZÖTT
 
Grál-kereső utamban már annyi mindenen
jutottam túl, de még többön maradtam innen.
Nem tudom, mióta tart, és hol vagyok éppen.
Az életben mindig ma van, és a mának nincs
dátuma, a helynek nincs neve. A kő meg
olykor láva, máskor inkább csak por, s
a víz, amellyel oltom szomjamat, talán
egy hóember olvadt szíve.
                                           Láttam, ahogy
Malevics festette a Fekete lyukat, láttam,
hogy Munch füldugót viselve dolgozott
a Sikolyon. Hajómat Nemo kapitány vezette
az Óperenciás-tengeren. De ki látott engem,
ahogy ülök a napon, a fedélzeten?
Szeretnék feloldódni az imában, hogy
többé se testem, se sóhajom ne legyen.

Vissza a tetejére