Filip Tamás

2020/4 - Kék és arany; Nulladik nap; Ős- -honos2020/2 - Döblingi éjszakák2020/1 - Főszerep; Ugyanott; Végül mind hősök leszünk2019/3 - A sípszó előtt2019/2 - Fosztóképző2018/4 - A rönkök sorsa; Haladéktalanul; Sóhaj és csend között2017/1 - Sound; Zene esőre és végtagokra; Egy rétre; Mindjárt; Lebegve; Kihátrálás; Haladék2016/2 - Próbanyomat; Barbár és tiszta; Halált hozó műterem; Mi legyek?2015/4 - Vedlés; Ikrek; Ítélet; Két trombita 2014/3 - Mélyből a magasba2014/1 - A miheztartás végett2013/1 - Még néhány karcsapás2012/3 - Alt control del2011/3 - Tűzhelyből a gáz, Soha, Ami belül történik, A klímaváltozás egy napja2010/4 - A közeledő jelen, Együtt, állás, Papír, Mind, végig2008/3 - Prédikátor-hangon, Életkép 2006/4 - Bukóforduló2004/2 - Öt kavics, Portré bohócokkal, Anyaggyűjtés2002/4 - Tűk a szénakazalban2001/3-4 - Tűk a szénakazalban2000/4 - Láncszemek, Versek álarcban

Főszerep; Ugyanott; Végül mind hősök leszünk


FŐSZEREP
 
Ki botladozik a romok közt,
fekete kendővel a szemén, mint
egy elkóborolt halálraítélt?
Amikor elhangzott a tűzparancs,
felmordult és rengeni kezdett a föld,
szélvész támadt a semmiből,
s akik lőttek volna rá,
rémületükben puskáikat elhajigálták.
 
Azóta botorkál, mintha vak lenne,
zsebében Csáth doktor receptje,
morfium, mi más, de
minden patika összedőlt,
s ő megy átkozódva tovább.
Reménykedik, hogy talál magának
egy új kivégzőosztagot.
 
 
UGYANOTT
 
Nézem, a Dunának mennyit nőttek
izmai tegnap óta: semennyit, apad.
Pedig megállás nélkül dolgozik
egész nap. A munka, úgy látszik,
nem növeszt izmokat. Talán, ha
sportolna inkább, mint akik benne
úsznak: dinnyeárusok, jegyszedők.
 
Nézem, szinte forr a víz, ahogy
mindenki beléveti magát. Így
úszik el az egész város, egyedül
én maradok, hátam a partnak
feszítem, látom, ahogy a folyó is
elúszik végül, üres medrében
hagyja a tárgyi bizonyítékokat.
 
Sok-sok telefon, ékszer, kulcscsomó.
Összeszedhetném mindet, de
minek? Kit hívhatnék fel, kinek
a csuklóján kapcsolhatnék össze
egy karkötőt? És hol az ajtó,
amely mögött várna valaki?
 
 
VÉGÜL MIND HŐSÖK LESZÜNK
 
(Sziveri János elképzelt szavai)
 
Ha majd nem tud aludni már szegény Baka,
hát őrszemnek hívja őt az éjszaka.
Egyenruhája gyűrött pizsama.
Csak áll az ablakban, és figyeli az utcát,
óránként leváltja és szolgálatba
helyezi magát, autókat néz, csüggedt
járókelőket, mintha tényleg léteznének,
az állóháborút, mely belül jonhait emészti.
 
Petri a végén versek helyett már csak
recepteket fog írni, gondosan megtervezi
a nyersanyag sorsát, tudja, hogy a hússal és
zöldséggel neki kell végeznie, és ahogy
késsel feldarabolja, fölteszi főni őket,
figyeli, hogy múlik el az élet.
Nem eszik abból, ami született belőle,
neki el kell fogynia, így parancsolja a rák.
 
Túl fogtok élni, fiúk, előresiettem, hogy
le ne késsem a végső találkozást.
Nincs sok hősi élet, de Rákos Sándor
sírkőbe véste, hát én is vallom vele, hogy
a halálok viszont kivétel nélkül mind hősiek.
Ha tetszik, ha nem: hősökről beszélek.
 

Vissza a tetejére