Fosztóképző
Sziveri János emlékére
Mondd, mit érlel annak a Rorschach,
kit végleg letepert már a sorsa?
Ha bárhol kinyitja a Bibliát,
nem lát benne mást, csak hibát.
Pedig intézni kéne még ügyeket,
keresni hűséges nyüveket.
Bekopogni a fekete hivatalba,
adjon segélyt egy méltó ravatalra.
Mit mondhatnék? Doleo ergo sum.
A fájdalom, mint a monszun,
árad végig ereken és beleken,
fogát feni, hogy megegyen.
Vert az isten, de nincs látlelet.
Üvöltök, fagyott üveget lehelek.
Bár emlékeim a jövőhöz kötnek,
tudom, jó leszek majd földi rögnek.
Amit átéltem: véres merénylet.
Sötét volt, egy pillanatra fény lett,
hogy utána még nagyobb sötét legyen.
Fosztóképző: -talan -telen.
Jó, hogy végre itt az agónia,
az embernek lehet min aggódnia.
Szeress, és keserű szívemet markold,
hadd jusson eszembe az Amarcord.
Hogy még egyszer nevessek, sírjak,
mint mikor zöldet, sárgát lát a színvak.
És akkor hirtelen minden összeér,
fáj az utolsó korty víz, falat kenyér.
Vissza a tetejére