MÉG IFJÚ KÖLTŐ VOLTAM,mikor az a megtiszteltetés ért, hogy egy versem ugyanabban a lapszámban jelent meg, amelyben élete egyik legjobb munkáját publikálta Esterházy Péter. A Kortárs 1984 júliusi száma közölte A szív segédigéit, amelyben a nem sokkal azelőtt elhunyt édesanyjának állít megrendítő emléket. Amikor a tiszteletpéldányt megtaláltam a postaládában, apám holttestét már az általa készített napozóágyra fektettük, és fölvittük a teraszra. Aznap reggel halt meg a kertben, és már nem olvashatta fia akkoriban még oly ritka publikációinak ezt a darabját. Azóta, ha 1984 júliusára gondolok, apám halála mellett mindig eszembe jut egy másik halál is, egy számomra ismeretlen anya halála, a Szív segédigéiben.

A TEGNAPNAK A HOLNAPaz ellentéte, és viszont. A mának viszont - hiába töröm a fejem - nincs ellentéte, a ma valami abszolút dolog. Mindig ma van.

NAGYON SIETEK VALAHOVÁ,ahol várnak rám. A közlekedési lámpák jelzéseit még betartom, de a sebességkorlátozással nem törődöm. Örülök, hogy szinte röpít a zöld hullám, de nem érem be ezzel a tempóval, és mivel a vasárnap reggeli gyér forgalom megengedi, gyorsabban haladok, mint szabad. Így aztán újra meg újra beleütközöm az én zöldemet megelőző pirosba. Annyira igyekszem előre, ha úgy tetszik, a jövőbe, hogy piros fényével a múlt könyörtelenül megállásra kényszerít.

EROTIKUS SOROZAT FELNŐTTEKNEK:Vénuszdombi mesék.

GYEREKKOROMBAN AZT HITTEM,hogy a tüzet csak hideg vízzel lehet eloltani. Valószínűleg úgy fogtam fel a dolgot, hogy a forróságot az ellentétével lehet megszüntetni. Később egy unokatestvérem világosított fel arról, hogy a forró víz is alkalmas a tűz oltására...

A NAPÓRA MIT MUTAT ÉJSZAKAteleholdnál? Fiktív időt, mely mégis létezik...

EGY NYÁRI ESTÉN,minden különösebb cél nélkül, pusztán élvezetből, Kassák összegyűjtött verseit lapozgattam. A törvény végrehajtása című költeményben ezt találtam: „A jó hóhér / kinyitja muskátlis ablakát.” A szöveg egészen fölajzott, és afféle vadászkutyaként rávetettem magam Pilinszky kötetére, mert eszembe jutott, hogy neki is van egy hasonló motívuma. A hóhér szobája című versben leltem rá a keresett mondatokra. „Szalonnaszag. Muskátliszag. / Tengert sose látni a hóhér szobájának ablakából.” Kassák verse az 1968-as posztumusz kötetben jelent meg, Pilinszkyé pedig a Szálkákban, amely az 1971-1972-ben írt verseit tartalmazza. A publikálások időbeli közelsége és a nagyon furcsa motívumok azonossága valószínűsíti, hogy Pilinszky ismerte Kassák művét. A versek tehát egymással is beszélnek. Mindenesetre ajándék volt rátalálni erre a két, egymás fényében fürdő szövegre...

AZ EUKHARISZTIA NÖVÉNYE.Bor-ostyán.

„BY THE PRICKINGof my thumbs / Something wicked this way comes.” Rendkívüli kisugárzása lehet a Macbeth e két sorának, hiszen az elsőt Agatha Christie választotta egyik műve címéül, a másodikat pedig Ray Bradbury. Ha magyarul akarjuk olvasni ezeket a regényeket, „Balhüvelykem bizsereg” és „Gonosz lélek közeleg” címen keressük őket. Bár lehet, hogy az a legokosabb, ha előbb újra elolvassuk a Macbethet...

A PILISEN ÁT AUTÓZTUNKEsztergom felé. Ahogy kiértünk a hegyek és az erdők közül, a mobiltelefon megszólalt és a szolgáltató cég kedves sms-üzenetben közölte, hogy „Üdvözöljük Szlovákiában”. Még Esztergom külvárosától is elválasztott néhány kilométer, tudtuk tehát, hogy ez nem lehet igaz, de a gyomrunk mégis összerándult kissé, és idegesen kezdtünk kotorászni otthon hagyott útleveleink után...

EGY 1915-ÖS HÁBORÚS GYEREKRAJZ-kiállításon szerepelt mű címe (kislány rajza természetesen): „A sebesült huszárt meglátogatja a lova”.

STEFAN ANDRES(1906-1970) német író művei közül csak a Hintajáték jelent meg magyarul. Ha véletlenül a kezünkbe kerül, és beleolvasunk, bizonyosan nem tesszük le egyhamar, hiszen már a negyedik sorban kiderül, hogy a mesélő magyar, így aztán teljesen érthető, ha a könyv várható magyar vonatkozásai felkeltik, illetve fenntartják érdeklődésünket. A mű mediterrán környezetben játszódik, két hősének magyar volta is főleg csak abból a szempontból érdekes (bár erre csak később jövünk rá), hogy Olaszországban ők is ugyanúgy idegenek, mint a regény központi alakja, a komondorra emlékeztető német szobrász. Különös, hogy az író nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a két magyar szereplőt ne Karlnak és Franznak hívják, hanem igazi magyar nevük legyen. Aztán, ha jobban belegondolunk, elképesztően érdekes az a tükörrendszer, amelyben az egész szöveg működik. Hiszen német író írta német nyelven. Akivel azonban a történetet mesélteti, magyar, de a nyelv, amelyen mesél, az író nyelve, tehát német. Én pedig, a magyar olvasó, mindezt fordításban, tehát magyar nyelven olvasom, de ez mégsem tekinthető a magyar szereplő által elmesélt szöveg „eredeti” változatának, hiszen ő nem magyarul, hanem németül mesél... Helyenként a narrátor fontosnak tartja megjegyezni azt, ha a másik magyar szereplő valamit magyarul mond neki (többnyire azért, hogy a környezet ne értse szavait), miközben legalábbis valószínű, hogy egymás között ők más alkalmakkor is magyarul beszélnek... Itt azonban ideje abbahagynom, mert még elriasztom azokat, akik azt fontolgatják, hogy megkeresik ezt a regényt...

NEM LEHET MUSSETmondatánál tömörebben kifejezni azt, ahogy egy gyötrő szerelemtől nem tudunk szabadulni, noha leghőbb vágyunk, hogy végre elmúljon a meddő szenvedély. „Mihelyt elalszom, feje ott van a párnámon.”

RODOSZI UTUNKRAmagunkkal vittük Szabó Magda Zeusz küszöbén című útikönyvét. Sok évvel ezelőtt már mindketten olvastuk, így szinte érthetetlen, hogy egyikünk sem emlékezett arra, hogy az egyik fejezet a rodoszi élményeket tartalmazza. A véletlen szeszélyének köszönhetően mi is ugyanabban a városrészben laktunk, ahol harminchat évvel azelőtt Szabó Magda és Szobotka Tibor. Már első sétánk alkalmával fölfedeztük, hogy az ő szállodájuk alig kétszáz méterre van a mienkétől. Természetesen mi is ugyanarra a strandra jártunk, mint annak idején ők. A Zefiroszról van szó, amelynek egyik jellegzetessége, hogy közvetlenül a temető mellett húzódik. Milyen különös, szinte perverz összekapcsolódása a felhőtlen pihenés és az elmúlás helyszínének! Ha a lényeget egy motívumban akarom megragadni, egy illat jut eszembe. Fürdőruhában sétálunk a tengerparton, testünket fürdeti a napfény, szemünk próbálja befogadni az ég és a víz szinte valószerűtlen kékségét, mikor orrunkat megcsapja a temető felől hullámokban érkező tömjénfüst. Talán egy pópa imádkozik a halott fölött, és lelki üdvéért könyörög a mindenható Istenhez...

PETER BROOKírja az Időfonalakban, hogy az US című előadás végén „... az egyik színész elővett egy öngyújtót, és elégetett egy pillangót. Estéről estére sokkoltuk a közönséget ezzel az áldozattal.” Nem lehet véletlen, hogy Adynak a Megöltem egy pillangót című verse ugyancsak e gyönyörű kis lények elleni erőszakba sűríti mindazt, amit a kegyetlenségről el akart mondani.

ÜLÖK AZ AUTÓBAN, ÉS VÁROK.A belső visszapillantó tükröt úgy fordítom, hogy az arcomat lássam benne. Pontosabban: a fél arcomat. A tükör bal oldalán az arcom jobb oldala néz velem szemben. Becsukom a jobb szememet, és látom a tükörben a fél arcomat és a lecsukott szememet. A másik - a nyitott - szemem nem látható. Tehát egy szemem van: a csukott - és mégis látom magamat a tükörben nem látható szememmel. Mintha meglesném magam, miközben alszom.

AZ EGÉSZ CSALÁD TÖRTE A FEJÉTazon, hogy ki lehet Uhrl Ferenc, és vajon mit alkotott. Egy Budapest történelmével kapcsolatos írásbeli vetélkedőben szerepelt ez a kérdés, és próbáltunk kislányunknak segíteni. Használható ötletünk nem volt, de a teszt leadása előtti napon a Károlyi Mihály utcában volt dolgom, ahol könyveket vásároltam. Ahogy a könyvesboltból kiléptem, egy padon próbáltam összerendezgetni a vásárolt könyveket, és mikor fölnéztem, megpillantottam a Ferenciek temploma előtti (már sokszor látott) szobrot, és rajta a feliratot, mely közölte, hogy a szobor a Néreidák Kertje, alkotója pedig Uhrl Ferenc. Elfutotta szememet a könny.

REALIZMUS, AVAGY LAUTRÉAMONT-emlékmondat. A fűnyíró és a fűnyíróember (egyáltalán nem véletlen) találkozása a zöld gyepen.

ELKÉPESZTŐEN IZGALMAS,ahogy Kovács András Ferenc (Lázáry René Sándor jelmezébe bújva) eljátszadozik velünk a Quartier Latin című versben (amit a keltezés szerint 1884-ben írt a néhai költő). A versben benne van az Hotel des Balcons, ami majd Ady kedvenc szállodája lesz több mint húsz év múlva. A Francoise és a Normandiában egykoron című versek pedig Kormos Istvánt előlegezik meg nagy gyönyörűségünkre.

M. MESÉLTE,hogy amikor Skodájukkal hazafelé tartottak vidékről, felforrt a hűtővíz a motorban. Férje szólt, hogy meg kell állniuk, mert valami fortyog hátul. Miután sikerült elhárítani a bajt, kisfiuk azt mondta a szüleinek, hogy annyira megijedt, hogy fekete lett a szíve.

TOM WOLFETalpig férfi című regényében találtam ezt a különös mondatot: „Fekete a város rejtett lelke, fekete, fekete, fekete.” Az embernek naná, hogy bekattan a híres Babits-vers, a Fekete ország. Hogy is írja Babits? „...fekete az anyag rejtett lelke / jaj / fekete, fekete, fekete.” Nem ismerem a Wolfe könyv eredeti szövegét, de az az érzésem, hogy a fordító alighanem rásegített az eredetire... Vagy Wolfe ismeri Babitsot...

AZ ÓRA SZÁMLAPJÁNa kismutató és a nagymutató rója köreit. Egy nap folyamán mindkét mutató eljut a számlap minden pontjára.. De egymáshoz való elhelyezkedésük nem lehet akármilyen. Bizony zavarba jönnénk, ha a nagymutató a tizenkettesre mutatna, de a kismutató a négyes és az ötös között középen állna. Éppen ez a kötöttség adja meg az állandóságnak azt a megnyugtató érzését, amit akkor érzünk, ha az órára pillantunk.

A MIRE MEGVIRRADutolsó jelenete számomra igen emlékezetes. Mikor a tetőről egy rendőr bedobja a füstgránátot a szobába, és ezzel szinte egyidejűleg megszólal a korábban gondosan beállított ébresztőóra, addigra a főhős végzett magával, így nincs már, akit ki lehetne füstölni, vagy fel lehetne ébreszteni.

RITKÁN TUDUNK BEAVATKOZNIvilág dolgaiba. Nekem ez úgy nagyjából egyszer sikerült. A Duna Televízió teletext adásának tartalomjegyzékében egy alkalommal azt láttam, hogy lemondott az olasz államfő. Államfők lemondása elég ritka dolog, így a hírhez lapoztam. Kiderült, hogy maga a hír nincs összhangban a címmel, mivel a miniszterelnök (vagyis a kormányfő) lemondásáról van szó. Felhívtam a szerkesztőséget, ahol megköszönték a jelentkezésemet, és elképesztő gyorsasággal kijavították a címet.

EGY OROSZOS ÖTLET,avagy a postamester kissé hervadó lánya: versztaszűz.

A STREETCAR NAMED DESIRE.Ez a Vágy villamosa című színdarab eredeti címe. Az angol cím egy teljesen konkrét dolgot fejez ki: azt a villamost, aminek a neve Vágy. A darabból kiderül ugyanis, hogy abban a városban nem számokkal, hanem ilyen elnevezésekkel jelölik a különböző villamos-járatokat. Az eredeti címben érzünk némi jelképszerűséget, de ezzel szemben a magyar cím teljesen szimbolikus, nincs benne semmi konkrét. Ha érzékeltetni akarnám a különbséget: a Vágy nevű villamossal Blanche élete utolsó előtti állomására érkezett meg, a vágy villamosával pedig el akar menni onnan...

KLAUS MANN ÍRJAa Fordulópontban: „A hitetlen vallásos akar lenni; az agnosztikus az abszolútat keresi; az észlény megvilágosodásra és kinyilatkoztatásra vágyik.” De vajon akar-e hitetlen lenni a vallásos; akar-e kétkedő lenni, aki az abszolútat megtalálta; akar-e az ész embere lenni, aki már megkapta a megvilágosodást és a kinyilatkoztatást?

(VÁLI DEZSŐNEK A C. NAPLÓBANtalálható mintájára) Szeretem a Columbo-filmeket, a Mézga-sorozat főcímét, a naplókat, a térképeket, a kerámiahegyű tollakat, a vékony, üvegkeményre sütött rántott szeletet (főleg, ha már kihűlt), a Bartók-concerto utolsó taktusait, a Pilsner Urquelle sört, a nyakkendőket, a régi villamosok csengőjének hangját, a vonatkalauz jegylyukasztóját, az úszók bukófordulóját, a villámlást, a Káli medencében a kőtengert, ahogy a repülőgépek felemelkednek a kifutópályáról, a XIX. századi orosz festők képeit, Kylie Minogue-t, ahogy a Locomotiont énekli egy videóklipen, a halak megvillanó testét, mikor már horogra akadtak, és a horgász fárasztja őket, a Liliomot, a vízeséseket, a dús hegyi réteket, Páger Antalt a Pacsirtában, a Kiálts várost, a görög narancsot, a gótikus katedrálisokat, a Boss kölni illatát és Bunuel önéletrajzi könyvének (Utolsó leheletem) Igen, nem címet viselő fejezetét.

MÁRAI ÍRJA AZ ÉG ÉS FÖLD-ben: „Pontosan az az ember hiányzik életemből, akinek levelet szeretnék írni.” Az én életemből is hiányzik ez az ember. Aki azonos azzal az emberrel, akihez délután és este között át lehet menni minden előzetes bejelentkezés nélkül, és folytatni lehet egy tizenöt éve megkezdett elmondhatatlanul fontos beszélgetést.

MIKOR BEFEJEZTEM A NYOMORULTAKBÓLazt a fejezetet, amelyben Jean Valjean a sötét éjszakába vízért kiküldött Cossette vödrét elveszi, és helyette cipeli, elhatároztam, hogy előbányászom az Új Magyar Lexikont, és megkeresem a Victor Hugo címszót. A könyv olvasása során ez már többször eszembe jutott, de nem vitt rá a lélek, mert a lexikont, elavultsága miatt, szándékosan olyan helyre tettem, ahonnan nagyon körülményes elővenni. Végül is előszedtem, és a Hugo-címszónál találtam egy olyan rajzot, amely azt ábrázolja allegorikusan, hogy az író a fiatal köztársaság mellé áll. A képen egy ősz öregember viszi egy alig felöltözött kislány vödrét. Én mind a hat kötetet sokszor végiglapoztam gyerekkoromban. Sok mindent el is olvastam belőle, de főleg a képek vonták magukra a figyelmemet. Már nagyon régen nem volt kezemben a lexikon, és pont akkor vettem újra elő, amikor egy kép - amelyre a tudat szintjén már nem is emlékeztem - valahogy megszólított.

CIORAN ÍRJA A NAPLÓJÁBAN,hogy szomorú népek között szeretett volna élni, vagy legalábbis szomorú, szívszaggató zenéjű népek között. Ilyen zeneként jelöli meg a fadót és a magyar keserveseket. A fadóról soha az életben nem hallottam addig, de alig egy órával azután, hogy olvastam róla, véletlenül bekapcsoltam a Duna Televízió műsorát, ahol egy portugál felvételen fado zenét játszott egy öregember.

MÓRA FERENCET NAGYON NEHÉZfelolvasni a gyerekeknek, mert annyira tele van sajgó szomorúsággal, hogy a torkomban hatalmas gombócokat érzek. Nagy szüneteket tartok ilyenkor, és a könnyeimet nyelem úgy, hogy a gyerekek ne nagyon vegyék észre.

KERN ANDRÁS MONDJAegy tévéműsorban, hogy ha ki akarja bőgni magát, akkor leveszi a polcról Liliomát, és elolvassa a befejező részét. Erre a célre egyébként nagyszerűen megfelel még Pirandello Ciaula felfedezi a Holdat című novellájának befejezése is.

A MARCELLO MASTROIANNIhalálát követő napon (anélkül, hogy ez műsorváltozás lett volna) a Duna Televízióban a Ginger és Fred című filmet adták. Pedig a műsort már hetekkel előtte össze szokták állítani. Mintha a halál és a megemlékezés már előre el lett volna rendeltetve.