Lackfi János

2020/4 - A hulladékfüggőség zsoltára2020/2 - A légköbméterre jutó istentartalom zsoltára2019/4 - Az atommaghasadás zsoltára2018/3 - Válogatott kudarcaim2018/1 - Kontárok és cinikusok zsoltára2017/2 - Emlékezés egy suli-bulira; Osztályterem2016/3 - Szócikkek az irodalom(lesz)oktatási kézikönyvből2015/1 - Ámulat; Beszélgetéseink2014/1 - Másik felhõ; Legjobb esetben2012/4 - Emberszabás2010/2 - Ön2008/2 - Tódék2007/4 - Forradalom, Kilyukadt hangszerek, Trágár beszéd, Börtön2003/2 - Klampár vajas kenyere2002/1 - Csípősen nyers2002/1 - „Szüz összevisszaság”

Másik felhõ; Legjobb esetben

 

 

Másik felhő

 

Gyerekként a hajamba ragadtak a felhők,

Lebuktam fürdővízbe, búvár voltam én!

Még ma is úszik bennem felhők közt a felnőtt,

Ott lenn a víz alatt minden az enyém!

 

Mi mindent hoznék ölben, egy karmos kiscicát,

Reggelit együtt ennénk, a felhők még lilák.

A napnak lágy tojását egy kanál feltörné,

Paplanunk összegyűrve nagy fehér felhővé.

 

Tudod, mit, visszaadnék pár könyvet és ruhát,

Énhozzám egy sem illik, de mind jó lesz terád.

Csak egyet tartanék meg, egy tollpárnát talán,

Mert együtt utaztunk még puhábbik oldalán!

 

Szakad a kék, szalad az ég,

Szabad-e égre kelni, énekelni még,

Szabad a tánc,

Tied a szaladó felhő homlokán a ránc.

Szabad a csók,

Szalad a szakadó égnek hálóján a pók.

Szalad a ló,

Szabad a szívem, és száll a hó!

 

Mért lett minden más?

Te már másik felhőn jársz!

Kávém felszínén

Nem lebeg senki más, senki más, mint én!

 

 

Legjobb esetben

 

Egy balesetnél csomó bonyodalom adódhat.

Például valaki a JOBB lábával szenved BALesetet.

Vagy JOBB esetet, a legjobb esetben is a BALlal.

Nyilván nem esik jól a bal lábunkra esni.

Ha a jobb lábunkra esünk, az meg balul sülhet el.

Igaz, hogy a lába senkinek sem sül el,

Mert a puska nem láb, a láb nem puska.

Legfeljebb lesül a napon.

Vagy leég, mint a pofáról a bőr.

Ahogy azt mérges szülők meg tanárok mondják.

Ennek a balesetes pasasnak itt rendesen leégett

Az összes bőr a képéről.

Hát nem ég le a pofádról a bőr?!

De, már ég is, tessék parancsolni!

Odatartotta a bal orcáját

Meg a jobbot is,

Ahogy hittanon tanultuk.

Meg a homlokát is, pedig

Azt még Jézus se kérte.

Láttam én már ezt a komoly balesetes

Bácsit, minden áldott

Reggel ugyanazzal a busszal jött,

Mint én, meg persze az áldatlan reggeleken is.

Büdös újbőr szagú kabátja volt,

És a baleset alaposan elintézte.

Mindennap izgalmas volt látni,

Mert először még nyaktámasztót viselt,

Meg tapaszokat meg kötéseket.

Aztán egyre kisebb tapaszokat, egyre kevesebbet.

Végül csak hegek voltak, és azok is zsugorodtak,

A bőre meg, mint egy virág, különböző

Színekben virágzott, kék és zöld és mályvalila

És ciklámen meg sárga foltok kavarogtak

Rajta, a baleset pompázó virágoskertje.

Aztán lassanként meggyógyult egészen,

A pörkök és a varak leperegtek a sebeiről,

Minden szín visszahúzódott és elhervadt.

Ugyanolyan unalmas pasas lett,

Mint a többi.

Vissza a tetejére