Enyhe szédület
Csendes esti ingajárat,
zirreg két kerék,
húsz címre kell a kajákat
most kivinni még.
Éjfestékkel
kenve a padok,
tekernem kell,
belerokkanok.
Mert mindenki házhoz rendel,
négy fal közt gugyul,
szlalomozva hajt az ember
autók közt vadul.
Csendes este, kinn cigiznek
kocsma, pub körül,
kibékülnek, összevesznek,
ez bőg, az örül.
Télen fázom,
nyáron izzadok,
csak gályázom,
szúrnak csillagok.
Néhanap kihűl az étel,
máskor szétfolyik,
együtt pörgök két kerékkel
jövő ekkorig.
Csendes este! Más pihenni
tér ma már haza,
én emelkedőzöm, ennyi,
életem laza.
Toronyiránt
a nyeregben ülök,
hányinger bánt,
máskor meg szédülök.
Vacak édes italokkal
éhem becsapom,
harminc kávén élve koplal
gürcölő barom.
Csendes este! Balzsamozz be,
mint egy múmiát,
tahó autóst mind taglózd le,
mocskos hárpiák!
Izomlázam
sajgón összetör,
farpofámban
mardos és gyötör.
A város fölé kiülve
szívom e-cigim,
lábam elé elterülve
milliónyi cím.
Csendes este! Ne kaszáljon
még el a halál,
száll a Merci, mint az álom,
félek, eltrafál.
A fülimben
zeng az én zeném,
elvisz innen,
légbe szállok én.
Duna-hídon átsuhanni
örvénylés felett…
Finoman suhint a semmi,
enyhe szédület.
Vissza a tetejére