KÖLTŐK: Olyan emberszabásúak, akikhez minimum két fontos dátum tartozik, egy születési és egy halálozási. A születési dátummal nem rendelkező költők iránt elnézést lehet tanúsítani, nyilván az időlejegyzés kezdetleges fokán álló, primitív társadalmak termelték ki őket, s ez patinát és előnyt jelenthet. A patina a jó költő ismérve. Minél vastagabban borítja arcát, annál használhatóbb a portré. Patina helyett galambürülék is megteszi, ez főleg kőből és bronzból készült költők fején fest roppant elegánsan. A halálozási dátummal nem rendelkező költők gyanúsak, hiszen mindig elmozdulnak, beszélnek és írnak, nem férnek a bőrükbe, nem lehet őket biztonságosan lepréselni a tankönyvekbe. Némelyek közülük gondolkodnak is, ami roppant szakszerűtlen és veszélyes, hiszen mi van, ha nem azt gondolják, amit gondolunk, hogy a költő gondolt.

SZÁRAZ TÉNYANYAG: A nők életében vannak nehéz napok, irodalom-tanárnők életében viszont ott az a csodálatosan száraz és könnyű érzés, ami a tényanyag ledarálásakor ringatja jóleső kábulatba tudatunkat. A száraz tényanyagban az a felemelő, hogy miután a diákokat kéjes mosollyal figyelmeztettük, mi következik, szinte bármire fel vagyunk hatalmazva. Daráláskor súlyos hibának minősül kisajnálni vagy holmi okoskodó fontossági sorrend szerint súlyozni az anyagot, ilyenkor a legjelentéktelenebb művek, legillanóbb barátságok, legkétesebb korszakhatárok, legfölöslegesebb történelmi dátumok is habot jelentenek az irodalmi tortán. Mivel felelőtlenebb írók csak úgy habzsolták a kilométereket, ujjongva dagonyázhatunk országok és városnevek jóleső, homogén iszapjában. Zaklatottabb szerelmi életet élő alkotók részletes névlistáival játszva elkenhetjük a diákok mindig túl nagy száját. Előnyt élvez továbbá a rokonság foglalkozásának, származási helyének hatodízigleni felsorolása, az elnyert rangok, címek és kitüntetések ömlesztése. Ha más nincs, olvassuk fel a telefonkönyvet vagy a szaknévsort.

DEFINÍCIÓK: Ősi kínzóeszközök, eredetük az inkvizíció ún. bársonyos korszakára, a spanyolcsizma divatjának hanyatlási idejére tehető. Hatékonyan működtethetők a túlságosan élénk tantermi hangulat vérbe fojtására. Egy-egy remekbe szabott definíció bemagoltatásával a magukat pimaszul és dölyfösen a tantárgy iránt érdeklődőnek nevező diákok is konzekvensen leszoktathatók az irodalom iránti gyerekes és ügyefogyott rajongásról.

DIÁK: Olyan irodalomtörténész, akinek egyes, a szakirodalom elmélyültebb tanulmányozásához szükséges létfontosságú szervei még nem fejlődtek ki, ám ez az evolúciós probléma az egyedfejlődés folyamán később megoldódik, a szériaselejt elhanyagolható.

ELLEMZÉS: Szigorúan két l-lel ejtendő. A szent szövegek magyarázata úgynevezett szakkifejezések segítségével. A szakszerűtlen ellemzésnek is lehet pedagógiai hozadéka, ezért biztassuk diákjainkat úgymond saját véleményük megírására, így a gyanútlan ellenséget kicsalogathatjuk búvóhelyéről. Ezután célszerű az osztály teljes nyilvánossága előtt a „sztem tök gáz, ahogy rinyál ez a lúzer Catullus”, és a „nem vágom, mi a zsírért tuningolja a Vörösmarci a Zalánt”, vagy a „nagyon kúl, amikor megmurdel a nyugger öregasszony, istenkirály vagy, Raszkolnyikov!” mondatok felolvasása után ún. szakkifejezések (ld. alább) következetes és fölényes használatával agyondorongolni azok megfogalmazóit.

KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK: Olyan epikai művek, melyeknek kiválasztásakor mérlegelni szükséges, hogy szövegükben a diákanyag számára teljességgel értelmezhetetlen történelmi helyzetek és szavak kellő arányban szerepelnek-e, máskülönben alkalmatlanok funkciójuk maradéktalan betöltésére. Amely könyvek nem tartalmaznak elégséges mennyiségű elavult elemet, azok esetében javasolt az alábbi szavak némelyikének vagy mindegyikének betoldása: ámbitus, homoiusion, pedellus, csausz, efendi, pipatórium, cirkumstancia, peregrináció, űbercíher, locsmándi, salabakter, unszoányírt, veckelődik, kótyomfitty. Fontos, hogy az ún. kötelező olvasmány jelentős író tollából származzon, mert így felelősséggel garantálható, hogy a tortúrának alávetett tanulóifjúság a későbbiek során illető szerző bűvkörébe soha ne kerüljön, még a hatásukat alattomosan kifejtő filmadaptációkat is nagy ívben elkerülje.

MEMORITER: A magyartanítás svédszekrénye, melynek hatékonysága a tériszony, zuhanórepülés és megaláztatás háromságának szerencsés kombinációjában rejlik. Az életkori sajátságokat mindenképpen vegyük figyelembe, keressünk olyan kipróbált szövegeket, amelyeket az előző generációk nyolcvanéves tagjai máig fejből fújnak, így bizonyosan alkalmasak tizenöt éves kamaszok fenyítésére, és az a veszély sem áll fenn, hogy a vers a diákanyag tudatában reakcióba lépne korunk valóságának bármely gyúlékony elemével. A memoriter kitűnően alkalmas a diákok értelmi elmaradottságának és az őket kegyeiben részesítő irodalomoktatás szellemi erőfölényének érzékeltetésére. Pedánsan ügyeljünk a névelőrontás és a már nem használt igealakok elhibázásának szankcionálására, a kívánt hatás csak így érhető el. „ElsújTÁD villáMIDAT”, menj a helyedre, egyes!

MŰ: Szent szöveg, az előtte való rendszeres és rituális leborulás közelebb visz az irodalmi nirvána vágyott megismeréséhez és az egyre későbbre tolódó, mindinkább csökkenő összegű pedagógusi nyugdíjhoz. A szertartás elvégzése csak bizonyos távolságból ajánlott, a szöveg etetése és simogatása tilos, a szöveg ablakán kihajolni életveszélyes, a szöveg hatósugarában tartózkodni törvényileg tilalmas. A jó mű szent és érthetetlen.

FILMADAPTÁCIÓ: A diákság lebuktatásának egyik leghatékonyabb módja. A filmadaptáció közös megnézése kifejezetten ártalmas és kockázatos tevékenység, hiszen így a diákokat abba az illúzióba ringatjuk, hogy másfél óra szórakozással megszerezhetik maguknak azt, amiért amúgy az elméjüket elborító sötét írástudatlanság fokától függően napokig vagy hetekig kell szenvedniük. Célszerű tehát a filmadaptációt letiltani, majd gondosan kiszúrni azokat a pontokat, ahol a forgatókönyv eltér az eredeti műtől, erre építeni a dolgozati kérdéseket, és lesből támadva, vérben fürdetett, jó vastag piros ceruzával legyilkolni a vizuális rabságba esett nyomoroncok hitvány hadát. Ez jó mulatság, férfimunka, de nők is élvezettel végezhetik!

SZAKKIFEJEZÉSEK: Mindenható varázsigék, melyeknek használata szabaddá tesz, megajándékoz a kiválasztottság magasztos tudatával, és érettségi bizonyítványhoz juttat. Az irodalom világtörténelmi rendeltetését minden ellenkező híreszteléssel szemben akkor töltötte be, amikor ürügyet szolgáltatott az ún. szakkifejezések létrejöttéhez. Néhány példa a legnagyobb bűverővel bíró egyedek közül: „kulturális megkésettségtudat”, „reneszánsz stíluseszmény”, „érzelmi ambivalencia”, „időszembesítő verstípus”, „poéta doctus”, „nemzethalál-vízió”, „balladai homály”, „bukolikus költészet”, „l’art  pour l’art poétika”. Figyelem! Az említett szószerkezetek értelmes használata félrevezető lehet, ehelyett javasoljuk a definíciókkal tagolt, révült ismételgetés mindennél hatékonyabb módszerét, mely a mű előtti áhítatos leborulással párosulva szinte hihetetlen hatékonyságot eredményez.

TANKÖNYV: Praktikus üzenőfüzet, melyen keresztül művelt irodalomtörténészek egymással leveleznek. Az oktatási rendszer tökéletlenségéből fakadó sajnálatos véletlenek folytán a tankönyv tévedésből az ősi ellenség, az ún. diákság (ld. fentebb) kezébe is kerülhet, éppen ezért szükséges szövegét gondosan rejtjelezni, így elejét vehetjük, hogy a szent irodalom titkai avatatlanok prédájává váljanak.