Ami volt

Ha az élet semmivé lesz,

s emléke is semmivé lesz,

s gyermekben sincs folytatása,

olyan, mintha nem lett volna.

Ámbár, ami volt, lehet-e

egyenlő a sohase-volttal?

Léte visszavonhatatlan,

semmi volta hát más minőség?

A majdani múlt időből

hajdani „én” „semmi-sorban”,

s így senkit se háborítva

leszek deviáns kísértet?

Régi levelek

Sz. Sári emlékének

Milyen jó volt azt a pár levelet

újraolvasni sok-sok év után.

Egyszercsak előléptél valami

sövény mögül, kedvesen és sután,

húszévesen. Elfedte ezt az arcod

annyi későbbi. Édes Istenem!

Bizalmas titkaimra válaszolsz.

Vigasztalsz. Nem emlékszem egyre sem.

Hol van már az a kócos ragyogás!

Álomittas nyújtózkodás a fény

bordásfalán, hajnali harmat-íz.

Mélyül az este kékje. Sodra van.

Csillag csobban, s míg partot ér az éj,

az életünk is elfut, mint a víz.