Rékasy Ildikó

2016/2 - Önéletrajz; Elrokontalanodás; Régimódi dalocska; Szeretnék bízni; Gérecz Attila emléke; Szentségtörés?; Ezt álmodtam2015/2 - Egy verseskötet nyomán; In memoriam Gy.; Nincs mit mondanom2015/1 - Levél Eszternek2014/3 - Mindenre jó2014/1 - Emléktárgyak; Kísértés2013/4 - Az álom logikája; Az Arany János utcában; A másik bolygó; Melyikből?2013/1 - Pocak kalandjai2012/3 - Szenti Ernő emlékére2012/2 - Ifjúság, hatvanas évek, kultúra, könyvtár2011/4 - Jelen, Ars poetica, Halottak napján, Csillagtalan?, Várakozás, Anyám mosolya, Holtodiglan, Lakberendezés, Búcsú a nyártól, Égésnyomok, Megint az ősz, Felhőalakzatok, Vadrózsa-tűz, Öt haiku, Kedvenc képem, A talányos papírlap, Kolumbusz tojása, Szülinapi biztató2011/2 - Naplóféle 2.2011/1 - Naplóféle2010/4 - Nyolc limerick2010/3 - Emlékeim Szathmáry Györgyről2010/1 - Kis pszichológia2009/4 - Ami volt; Régi levelek2009/3 - Az esőhöz2009/2 - Eszternek2008/3 - Ha ma szólna, Egy előléptetésről, Királyom, Lear, A Danaidák 2008/2 - Visszafelé, Családi fényképalbum (1998), Egy Szolnokon gyökeret eresztő polgárcsalád dokumentumai2008/1 - Virrasztás, Sziszüphosz, Álomtalan, Hálótársamhoz2007/1 - Volt-e a Kert?2005/4 - Nimfa-dal, Anagramma-vers, Ladik-i dal 2004/4 - Jelentések2004/3 - Isten szeme, Relaxáció2004/1 - Képkompozíció: asztagrakó 1931-ből2003/4 - Költőnő vagy költő?, Lábjegyzet egy előző vershez, Viszontlátás, Lefaragások, Agyonszeretnek, Ec, pec, kimehetsz..., Verset kért az Eső2003/2 - Baj van a filozófiával, Már kismirg2003/1 - Átmenet2002/4 - Hajnali kukkolás, Hódolattal, Kedvenc2002/2 - Párbeszéd2002/1 - Lábujjhegyen, Az utcán, Utcai találkozás2001/3-4 - Karácsony 2000-ben, Visszafelé, Sajátkezűleg, Fiúsítva, Faképnél hagyni2001/3-4 - Berekfürdői élménybeszámoló2000/3 - Oropesa del Mar; Tűzfal; Készülődés; Lámpaoltás után

Levél Eszternek

 

 


Kedves Eszter, amikor a múlt év novemberében egy megtévesztően tavaszias délután felhívtalak, nem sejtve, hogy utoljára beszélgetünk, csupa jó dologról számoltál be. Kielégítő vizsgálati eredmények, bizakodó hangulat, merész tervek: megújítom a költészetemet, jelentetted ki, s kíváncsiskodásomra titokzatosan és vidáman felelted: majd meglátod; a hangodon éreztem, hogy mosolyogsz. Most is így jelenik meg előttem az arcod a bereki őszök aranyló hátterével; különleges kép: egy mosolygós ikon.
Hisz barátságunk, ha szabad annak neveznem, ezekben a szeptemberi egy hetekben szövődött a tizenvalahány év alatt; a közbeeső időben telefonok hébe-hóba, ritka találkozások rendezvényeken. Köteteink bemutatóira eljártunk, olvastuk és becsültük egymást.
Szeretem a verseidet, a meglepő, ritka erős hatású képeket, amelyek „ütősségét” csak fokozza a dalszerű, könnyed forma, akárcsak az oly jellemző fáradt rímek is. Ezt legalább el is mondhattam Neked; hisz barátai jellemét, megnyerő tulajdonságait szembe nem dicsérgeti az ember, amíg élnek; most már – fájdalom – megtehetem.
Szeretném, ha tudnád, nagyra becsültem mély érzéseidet, a szenvedélyt, őszinteséget, hogy mindig maradéktalanul vállaltad önmagad, s a hivatásodban olyan komolyan hittél. Téged idézlek: „Nekem a vers játék, sors, katarzis, döbbenet, falat kenyér. Verset írok magamnak, másokért.”
Hiányzol, kedves szobatárs! Hiányoznak a történeteid, szerettem, ahogy előadtad őket: színesen, és humorral a megrázó élményeket is. S bármit meséltél magadról, amit más talán elhallgatott volna, mindig elragadtad és magad mellé állítottad a hallgatóságodat. Sokakat megríkattál és megnevettettél.
Tanúja voltam az évek során súlyos betegségekkel folytatott küzdelmeidnek is, és sorstársad is ezek egyikében, de Berekfürdőn nem voltunk depressziósok! Utolsó beszélgetésünk jó hangulatát őrizgetve, alig három héttel később brutális váratlansággal ért a halálod híre. A személyes veszteség, és hogy nem lehet folytatás.

Vissza a tetejére