Baj van a filozófiával

1.
Szép, aki érdek nélkül tetszik,
súgja a férfi a lánynak
búcsúzáskor a kapuban.
Vörös. Szendén a lány is el-
pirul: Ó! Csakugyan?

Szellemdús észrevétel,
kedves Immanuel,
vagy hogy hívják uram.
Lesüti szép szemét.

Mert a bók eltalálta,
de megállt a homloka közepén,
s szöget ütött ahajt.

Hát lehet szépnek lenni,
tetszeni, de nem érdekelni

„úgy”a Férfit, a Kant?!

2.
Baj van a filozófiával.
Vaj van a bölcselő fején.
Jaj nekem, gondolja a lány.
A tetszetős elmélet
kicsorbította itt az elmeélet.

Nem tett egyelőre
ellenvetést. Bár látta,
hogy forog két különböző irányba
a lét könnyű s az agy túlsúlyos kereke.

Álltak. A nap is ott kerekezett
fölöttük fényküllőivel.
Éva lánya töri a fejét. Mit tegyen?

Megossza-e ő is Vele
bölcselet híján egyéb javát?

Oszd meg, és uralkodj! - biztatja magát.

Már kismirg

Már kismirglizné magát a világból
az ember, pedig tudhatná, kilábol
a macskajajból, kár aggódnia,
ez csak a szokott ál-agónia:

spasmusok, atrófiák, spondylosis
unalmából a mindennapi dózis.
S persze - a macskajajról jut eszembe -
kárpótlást is könnyen talál az elme;

ha verset ír, például, újra éled,
de ha az ihlet nem állna kötélnek,
a múzsa után akkor sem lohol:
egy keveset, úgymond, oblomovol,

s magányában keres magának társat -
egy macskát, mint én, egykönnyen találhat.
Drága cicám, bár kikezd minden ebbel,
sőt, olykor összetűz a verebekkel,

hozzám nagyon jó. Ha rámtör a spleen,
hízelkedése kvázi maszkulin.
Így bármikor megvigasztal Gyuri,
ki oly tündéri és oly kanduri.