Oropesa del Mar

Oropesa, gyöngyszem a Costa del Azaharon,
mint varázsigét mormolom nevedet,
szellemet idézve, hogy soká hazajárjon
álmomba pálmasorod, dús narancsligeted.

Két sziklamancs gyűrje öblöd selyemuszályát,
söpörjön homokot habfehér csipkeszegély,
mely reccsenve szakad le a part arany vonalánál
s másodpercenként szövi újra s újra a szél.

Elnyúlva heverjek szemben a tűző nappal,
pálmafa-sétányhoz pár lépésnyi közel,
takarva tüzelő arcom szalmakalappal,
míg tenger és ég szétnyílt kagylóhéja ölel.

Oropesa, talán a boldogság mégis időtlen,
bár törékeny a perc, amelyben megszületett.
Hadd szívjam nyaradat fázós, nyirkos időben:
szalmaszálon itass cseppenő fényt, meleget.

Tűzfal

Amit tudhatok rólatok,
az, amit magamról tudok.
Hisz szemhatárom ennyi csak.
Látok ormótlan tűzfalat,
két szomszéd ház közt ott mered -
így állok köztem s köztetek.

minden érintés faltörés:
a kézfogás, vers, ölelés.
utolsónak sújt a halál,
s leomlik, ami ellenáll.

Készülődés

Készülődni kell csomagolni
nyitott bőröndök a földön
szétdobált holmik az ágyon
bizony az idő kipróbálta
fogát az egész ruhatáron -
de hisz elég egy öltözet ruha

hosszú és rövid szoknyák
selyemsálak kabátok
sorra kerülnek elő
minek minek a sok hacuka
megválni tőle nincs erő

ezt a könyvet szeretted
lám kinyílik a legszebb
résznél lepréselt rózsa
hullik ki belőle
nem, olvasgatásra nem lesz idő

nagymama elefántcsont legyezője
kis aranylánc négylevelű
lóherével, ajándék anyukádtól
pierette-jelmez az egyetemi bálról
megsárgult levelek közt régi arcok
fénykép-alakban megkövülve
és minden más mimikát kitörülve

a szívnek kedvesek ám feleslegesek
tán praktikusabb tárgyak kellenek
mit vigyél nyári takarót vagy meleget

az utazást nem késheted le

aki így készül soha el nem készül
fel nem készül soha -
utazol poggyász nélkül
mögötted a feldúlt szoba

Lámpaoltás után

Lámpaoltás után
nőttön nő a sötét,
hátára vesz nagy, súlyos tárgyakat,

billen az asztal,
hanyatt dől a szék,
s Noé bárkáján egymagad

emelkedő fekhelyeden
csöndben imádkozol,
hogy álmod legyen oltalom,

valahol megint partot érj,
tűzkoronázta messze föld
ölén: egy más napon.