Virrasztás

Még itt vagy, s már nem.
Pillákkal letakarta
tükrét a lélek.

Nézem futásuk:
gímszarvasok az erdőn:
koronás évek.

Mindig az idő
delelőpontján voltunk,
mind, akik voltunk.

Álmodjuk újra
a pillasűrű éjben.
Hold, hagyj magunkra!

Sziszüphosz

lépcső van ott,
egy vakfehér fal,
körül a semmi, fönt a nap,
az irgalmatlan tűzgolyó.

izzik minden kapaszkodó.
a csontváz-monstrum egy fokán
vonszolódom,

görgetve, mint
visszacsúszó követ,

magam.

Álomtalan

Kalandor éjem
nyugvást akar.
Nem álmatlan:
álomtalan.

Hálótársamhoz

Hunyd be a szemed,
nyisd ki a szád,
ne gondolj velem,
horkolj tovább!