Szerzők

Főoldal/Archívum/Szerzők/Petőcz András/Beszélgetéseim Istennel

Petőcz András

2025/2 - Fuldokolva2025/1 - Magamról2024/4 - Vezeklésem2024/3 - Öregemberszonett – Feküsz; Öregemberszonett – Hiába minden2024/2 - Az öregember apja – háborús emlék2024/1 - Egy utazás emlékképei – Pierre halála2023/4 - A reményhez2023/3 - Találkozásom Allen Ginsberggel2023/1 - Egy utazás emlékképei2022/4 - November végén2022/4 - Katonák menetelnek2022/3 - Zsoltárparafrázis – mint mindenki; Zsoltárparafrázis – hogy el ne aludjam2022/2 - Útközben – a túlsó partra; Vagyunk, akik2022/1 - A kritika mint háborús eszköz2022/1 - Vojtina földjén2021/4 - Az elmaradt pezsgő emlékirata2021/3 - Kérdések – válaszok helyett2021/2 - Valamikor, régen2021/1 - A gyáva2021/1 - Barbaricum-üzenet2020/4 - Egyszer minden jó lesz2020/3 - Itt fent, a magasban; Találkozás; Fekete zsákban2020/2 - Pygmalion mondja – szobrának; Pygmalion műtermében2020/1 - A karantén hordaléka – hozadéka2019/4 - Néger-magam2019/3 - A varázsló különös szomorúsága2019/2 - Sziveri-emlék, Sziveri-hiány2019/1 - A vízpartot becsomagolni2018/3 - Sárga, kockás zakó2018/1 - Beszélgetéseim Istennel2018/1 - Beszélgetéseim Istennel2017/3 - Nézed az esőt; A fekete szobában2017/2 - Az "európai nemzetiség"2017/1 - Ancika2016/3 - Taní-tani2016/2 - Elment a Kicsi Asszony; Hiányzik a Kicsi Asszony; Mint a bolond2016/1 - Szaladni, szemben a széllel2015/3 - Fényesség, körülöttünk2015/2 - A behatárolt idõ2014/4 - A kéregető Isten2014/3 - Az öregedő Isten2014/1 - A megtört mozdulat2012/4 - Világvége, Tévét néz az Isten2012/1 - A Kis Kalapos Hölgy, A mobiltelefon2009/4 - Karácsony2008/3 - Nyugat2007/3 - Halálmegvető bátorsággal, A halálember2003/1 - Ebben az utcában laknak a hősök, A hős akkor, amikor nem hős, Karthago-társasutazás2002/3 - Kivándorol az isten2002/2 - A pénz és az isten

Beszélgetéseim Istennel

hallgatom a hallgatásod, ahogy nem mondasz semmit,
valamiféle úton megyek, és betakar a csönded, ahogy
betakar a sötétség is, talán beszédes mindez, nem is merek
meg sem is szólalni, visszabeszélni nem szabad
 
ha megszólalnék, fekete koboldok jönnének ellenem,
így is vissza-visszanézek, ahogy járom az éjjelt,
mindenütt különös, nem e világi alakokat látok,
torkomban érzem fenyegetésük
 
csak ennyit tudok, hogy nem beszélek vissza, mert
nincsenek érveim kimondatlan szavaidra, nincsenek
ellenérveim, nem is gondolhatom azt, hogy netán
nincsen igazad, valahogy mindig igazad van
 
elképzelem mindazt, ami vagy, néha látom az arcod,
vagy éppen látni vélem, de tudom, hogy nem látok
semmit, mégiscsak aszerint lépek, ahogy szerinted
lépnem kellene, mindenben a csönded vezet
 
füves legelőkön nyugtatgatsz engem, különös
vizekhez terelgetsz engem, mégis, látod, nincsen
nyugovásom, nincsen megpihenésem, mondom,
űzött vad bennem minden gondolat
 
és mégsem lehet másképp, újból és újból hallgatom
a hallgatásod, ahogy nem mondasz semmit, valami
úton megyek, és betakar ez a csönd, nem merek
megszólalni, visszabeszélni nem szabad

Vissza a tetejére