Kérdések – válaszok helyett
Szőcs Géza versére
Lesz még XXVI. század?, leszünk még akkor?,
lesz még test?, ha lesz még bárki is, akinek teste
féltett kincs, porhüvely, esendő, törékeny tartozéka
valaminek, amit, nem is tudom, nevezhetünk talán
léleknek is, lesz még bármi ilyesmi?, ötszáz év múlva
majd?, lesz még fájdalom?, öröm?, elszánás?, akarat?,
elmerülhet-e még az akkori tekintet, ha lesz, másnak
az akkori tekintetében?, lesz-e még szépség?, és lesz-e
még szív, ami vágyat érlel?, és lesz-e még gyűlölet?,
érzelmek lesznek-e még?, és, ha mindez lesz is, legyen,
azt kívánom, akkor lesz-e még szó?, mondat?, vajon
lesz-e írás?, amely a gondolatnak formát ad abban
a távoli jövőben, lesz-e gondolat?, és dolgoznak-e
szebb jövőn távoli utódaink?
A „szebb jövőn” dolgozik
mind-mind, aki itt?, és nem csupán itt, de mindenfelé,
ahol vagyunk, sok-sok milliárd, lehet-e még „dolgozni”
„szebb jövőn”?, és minek?, vagyis ha lehetne, akkor is
miért?, és mi ez, ami van?, miféle összezavarodott,
esésben szét, igen, esésben, porba hullásban szét ez itt?,
miféle bizonytalanságok?, acsarkodások? és dühök?,
miféle lázas levegő-után-kapkodások?, miért és miféle
légszomj?, mire is vagyunk annyira éhesek?, és főleg
mi ez a különös és bávatag szürkeség felettünk?, mi ez,
ami itt van és láthatatlan?, és ami mindenre rátelepszik?,
mindent eltakar?, folyton csak hibaüzenetet küld, és
frissítéseket követel, miközben nem engedi, hogy végre
szippants egyet a nem létező friss levegőből?, mi ez!?
Vissza a tetejére