Petőcz András

2025/2 - Fuldokolva2025/1 - Magamról2024/4 - Vezeklésem2024/3 - Öregemberszonett – Feküsz; Öregemberszonett – Hiába minden2024/2 - Az öregember apja – háborús emlék2024/1 - Egy utazás emlékképei – Pierre halála2023/4 - A reményhez2023/3 - Találkozásom Allen Ginsberggel2023/1 - Egy utazás emlékképei2022/4 - November végén2022/4 - Katonák menetelnek2022/3 - Zsoltárparafrázis – mint mindenki; Zsoltárparafrázis – hogy el ne aludjam2022/2 - Útközben – a túlsó partra; Vagyunk, akik2022/1 - A kritika mint háborús eszköz2022/1 - Vojtina földjén2021/4 - Az elmaradt pezsgő emlékirata2021/3 - Kérdések – válaszok helyett2021/2 - Valamikor, régen2021/1 - A gyáva2021/1 - Barbaricum-üzenet2020/4 - Egyszer minden jó lesz2020/3 - Itt fent, a magasban; Találkozás; Fekete zsákban2020/2 - Pygmalion mondja – szobrának; Pygmalion műtermében2020/1 - A karantén hordaléka – hozadéka2019/4 - Néger-magam2019/3 - A varázsló különös szomorúsága2019/2 - Sziveri-emlék, Sziveri-hiány2019/1 - A vízpartot becsomagolni2018/3 - Sárga, kockás zakó2018/1 - Beszélgetéseim Istennel2018/1 - Beszélgetéseim Istennel2017/3 - Nézed az esőt; A fekete szobában2017/2 - Az "európai nemzetiség"2017/1 - Ancika2016/3 - Taní-tani2016/2 - Elment a Kicsi Asszony; Hiányzik a Kicsi Asszony; Mint a bolond2016/1 - Szaladni, szemben a széllel2015/3 - Fényesség, körülöttünk2015/2 - A behatárolt idõ2014/4 - A kéregető Isten2014/3 - Az öregedő Isten2014/1 - A megtört mozdulat2012/4 - Világvége, Tévét néz az Isten2012/1 - A Kis Kalapos Hölgy, A mobiltelefon2009/4 - Karácsony2008/3 - Nyugat2007/3 - Halálmegvető bátorsággal, A halálember2003/1 - Ebben az utcában laknak a hősök, A hős akkor, amikor nem hős, Karthago-társasutazás2002/3 - Kivándorol az isten2002/2 - A pénz és az isten

A reményhez

Csokonai Vitéz-variáció
 
Mindenféle földi – épp csak játszik velem.
Aztán meg égi tünemények.
Nem is tudom.
Kicsit lefáradtam.
 
Teremtek magamnak valami távlatot.
Utána bókolok neki.
Merthogy istenségnek látszik.
Persze nem az, egyáltalán.
 
Mindezek csepegtetnek belém
kétes kedveket, a sima szájuk
is kecsegtet, bevallom mostan,
de tudom, nincsen esély.
 
Azt magyarázom,
maradj magadnak!,
ő egyre biztat, mintha lenne
még valami perspekt.
 
Nem maradt semmi,
nem is hagyott semmit az,
aki játszik. Maradtam
egyedül – én.
 
A test földbe vágy, mondja
valaki, beszél hozzám, és
tudom, igaza van. Mindig aludnék.
Megpihenni végleg!
 
Nem akarom a deszka-földest!
Levegő után kapkodás, sehol sincs
oxigén. Ameddig kecsegtetsz,
suttogom, addig vagyok.
 
Játszanak velem földi meg
égi tünemények. Olykor el-
csodálkozom, mennyire jó, hogy
ma még játék – ezen a tájon.

Vissza a tetejére